Poetica Architecture
Megjártam már nem csak az öreg, hanem az új Hanappi stadiont és a legendás Prater-stadiont is. Nem kis irigységgel legeltettem a szememet a bécsi stadion lelátóin és a belső részén is. Tátott szájjal figyeltem és élveztem a klasszikusan lenyűgöző kiszolgálást. Vendég volt a néző, vendég volt az újságíró, vendég volt a társadalom krémje is. Mint a legjobb bécsi éttermekben, kávézókban és a cukrászdákban, ahonnét mindenki megelégedve, lenyugodva és jókedvvel távozik.
Ambrus Csaba and Co. and many more… Ti talán még csak sejtitek, mit kreáltok! Majd jövőre, amikor kész lesz az egész stadion, és ti pihengettek kávézás közben, majd akkor átmegy az egész testeken, mint egy jó pálinka, az érzés: Úristen, mit tettünk…
Hm…, azt hiszem, sikerült életre keltenetek a bécsihez hasonló eleganciát, azzal a különbséggel, hogy a mi stadionunk szebb, mert ez a mi érzéseinkből, történelmünkből, és a mi közösségünk rengeteg élettörténetéből lett felépítve. Ezért szebb, mint bármilyen más stadion, ezért lesz az aréna az a hely, amely óriási mágnesként beszippantja a környékében sétáló fociőrülteket, de nem csak azokat…
Nézz rám, szagolj meg, hallgasd a hangomat, ez én vagyok – a felvidéki emberek új Mekkája, a mi Mekkánk, gyere és hagyd magad elbűvölni, szolgálatodba állok!
Ennek a stadionnak illata van, és nem is egy. Érezni benne Weisz Misi úriemberi viselkedését, azt az arisztokratikus bölcsességét, amely minden megjelenésénél, megszólalásánál tudatta az emberekkel, minden lehetséges és mi mindenre képesek vagyunk.
Érezni a proli illatát, amely bár szerényen, de szorgosan él, élt és élni fog a régiónkban, aki tisztességesen megdolgozik a kenyérrevalóért, és már most tudja, hogy hétvégén,
a DAC hazai meccsnapján, az első mondat ez lesz: ma meccs van!
Érezni… De tudjátok mit? Ezt már döntsétek el ti, hogy mit éreztek a stadionban… Lassan, fokozatosan… Ízleljetek… Én most picit élménybeszámolózok…
Meccs előtt
Délelőtt tizenegy órától ott mászkálok a stadionban és a környékén, van mit intézni. A Fanzone programjában van félórás műsor, amelyet moderálok.
Négy perccel a műsor előtt kapok egy sms-t a feleségemtől, hogy akkor viszik ki Dominika lányunkat a műtőből.
Kezdődik a beszélgetés, én pedig nem tudom kizárni a fejemből a lányomat. Más világban vagyok, a kérdéseket egy másik ember teszi fel, alig várom, hogy vége legyen. A műsor után elolvasom a következő sms-t – már a szobán van, minden rendben vele, alszik… Fuuuuu… Kapok egy fotót róla, elküldök válasznak egy szívecskét… De jó, kétlányos apának lenni…
Kb. fél négykor bemutatja Ambrus Csaba az új stadiont, megnézzük az eszméletlen sajtóhelyiségeket, az öltőzőket stb… VIP silver helyiségek… Ránézek Csabára és így szólok:
– Csaba, ha ez a silver, akkor milyen a gold? Nevet… Persze, közben remekül levezényli a rekordszámú újságírónak a tribün bemutatását.
Sajtótájékoztató. Világi Oszkár ül a mikrofonnál, téma az új tribün. Az egyik szlovák újságíró picit off-topic rákérdez a Slovan-szurkolók stopjára, Oszkár válaszol, amin én nagyot derültem. Talán mindenki olvasta a kijelentését, nekem nagyon bejött a száraz angol humorú szarkazmusa, bizony volt mit csinálnom, hogy ne nevessem el magam, mint egy Monty Phyton műsoron… Külön díjaztam, hogy a klubtulaj mindezt Buster Keaton-arckifejezéssel adta elő (Buster soha nem nevetett, mint hírhedt groteszk filmszínész…)
Meccs – az első félidő
Az első félidőben jól játszik a Slovan, de minket nyom a közönség, hihetetlen a hangulat, annak ellenére, hogy a meccs elején a Nélküled kapott egy kéretlen remix verziót. Sebaj, ez is benne van a pakliban, hiszen ha valamit el lehet szúrni… De te, Murphy, ez mire volt jó?
Te nem tudod, hogy a Nélküled érinthetetlen? Többször ilyenekkel ne idegíjé!
Az ünneplés hangulatát és a katartikus pillanatokat megzavarja a Slovan gólja. A két középhátvéd és a kapus lemerevednek…
Második félidő
A Slovan kezd fáradni, és mi darálunk. Ekkoriban már nem a press szektorban vagyok, hanem a pályán, mivel kezdődik a hajrá, és mi forgatjuk az aftermovie-t…
A nem éppen nagytermetű Pacsi hihetetlen fejesgóllal egyenlít, és Kalmár egy jól helyezett lövéssel, majdnem ugyanarra a helyre, mint Pacsi, felrobbant a stadionban szinte mindent és mindenkit…
A közönség tombol, a ,,Ki a jobb!” rigmus olyan földönkívüli pillanatot teremt, hogy el is felejtjük egy pillanatra, a meccs még zajlik…
90 plusz
Két óriási Slovan helyzet, az egyik fejest Macej bravúrosan hárítja – ezzel több embert megmentett egy szívinfarktustól…
Vége
Édes Istenem, megnyertük! Engedélyt kapunk, hogy forgassunk és fotózzunk a kabinba. Bizony, lesz videó és fotók is. Ilyen győzelmek után, ilyen nagy-nagy esemény napján, na ezt meg kell örökíteni…
Tombol a boldog város, ünnepel, és én a Zerda-pubban találkozom Szórád Ferivel (Frankóval), aki átölel és így szól hozzám: Csili, látod ezt a sok boldog embert? Ezt a pillanatot megérdemlik ezek az emberek, kiszenvedtük, Antalék ach… Te boldog vagy?
,,Igen Frankó, nagyon…”
Megyek haza. Hm… holnap hazajön a lányom a kórházból…, de jó pillanatok ezek…
Epilógus
Szinte hihetetlen, hogy végül sikerült befejezni a tribünt, úgy, hogy a meccsek meccsét is különösebb gondok nélkül véghezvitte a klub. Hmm…
Ez nem Bécs, ez sokkal szebb, ez Dunaszerdahely, ez nem az új Hanappi, ez valami szebb, ez a MOL Aréna… Mert ez a stadion mi vagyunk!
