Egy korszak vége
Lezárult egy korszak, Csehszlovákia órái meg voltak számlálva. Ez magával hozta a Föderális Liga végnapjait. A nagy prágai derbik lassan a múlttá váltak. Minőségben szinte biztos, hogy ez ártott a focinak, de nem csak a focinak.
Nyolc évfolyamon keresztül vettük fel a kesztyűt a legnagyobbakkal, és sosem vesztünk el. Erre, hirtelen egy rigmus ugrik be, melyet megpróbálok a nyomdafestéket bíró formában leírni:
„Bohemians / Sparta/ Slávia / Dukla Prága, rácsesztek ti máma!”
Elment Stano Vahala, számomra ő volt a „kapusok kapusa”. Azóta minden hálóőrt az ő teljesítményéhez mérek. Az ajtón kopogtatott egy feltörekvő generáció, a DAC sikeres ificsapata. Pár név, a teljesség igénye nélkül: Santa, Gombos, Ledeczky, Molnár P, Renczés, Klempa, Németh L., …
1991/1992 – …egy pofon a bírónak
Rosszul kezdődött a szezon. A második fordulóban odahaza a pozsonyi Intert fogadtuk. 0:1-es állásnál, a 83. percben egy magáról megfeledkezett szurkoló lekevert egy pofont a sporinak. A mérkőzés félbeszakadt, a győzelmet 0:3-as gólaránnyal a vendégeknek írták jóvá. Mindehhez jött még, hogy két bajnoki meccsre bezárták az álló tribünöket, valamint meg kellett magasítani a kerítést. Ekkor került fel a sűrű drótháló, amelytől évtizedekig semmit sem lehetett látni az alsó sorokból.
Megszokott helyünk volt a lelátón, de az ülőrészre voltam kénytelen jegyet váltani. Fater szólt, hogy próbáljak pont ugyanoda venni, ahol állunk. Kimentem hát a stadionba felmérni a terepet, majd büszkén rohantam haza a jegyekkel. Aztán a meccsen kiderült, hogy az akció sikeres volt, csak apám morgott, hogy az első sorban ülve a korláttól igencsak hátrányos a kilátás.
A két meccses „ülősztrájk” sikeres volt. 4-4 gólt rúgtunk!
Az ősszel kilencedik DAC elköszönt Szikora György edzőtől, helyét segédje, Hrivňák foglalta el. Másodedzők: Kalmár László, Ján Hodúr, Karol Stromšík. Tavasszal megfordult a csapatban a magyar válogatott Pintér Attila. Pinyő később edző is volt a nemzeti tizenegynél. Nálunk a szabadrúgásaitól rettegtek a kapusok, fogyasztási szokásaitól pedig az edzők. Félelmetes lövései voltak, annyi szent. Aki meg szomjas, annak inni kell…
Nem sikerült elmozdulni a kilencedik helyről, a kupában az elődöntőben búcsúzunk. A kassai Loki vonata vitte messze Európáról szőtt maradék álmainkat. Hiába, a rendszerváltás magával hozta a magánszektort, amely nem volt olyan szolvens a dunaszerdahelyi focihoz, mint pl. a termelőszövetkezetek. Meghívást kaptunk a Közép-európai Kupára, az olaszországi Foggiába. Egy meccsre kár volt kiutazni, mert a budapesti BVSC büntetőkkel azonnal kiszórt minket.
Az aktuális bajnokságban megfordult játékosok névsora:
Jurčík, Santa – Czajlík, Kapko, Mikuš, Mintál, Pintér, Prokop, Szalov, Siago, Szaban, Tomáš, Zsákovics – Klempa, Kolouch, Molnár P., Pavlík, Súkenník – Diňa , Fiatok, Jančula, Maixner (9 góllal a legjobb góllövőnk), Miklós, Radványi.
1991/92 – 9. DAC ( 30 10-6-14 46:46 ) 26 pont.
1992/1993 – Utolsó kirándulás Csehországba
Kilencvenhárom június 11-én végét ért egy 63 éves történet. Egy brünni kertben, feltűrt ingujjal kiadott ukáz alapján két független ország született. A bajnokságot még befejeztük, sőt az 1994-es Egyesült Államokbeli Labdarúgó Világbajnokságra is közös csapattal álltunk ki.
A DAC-ot Dušan Radolský vezette csatába (segítői Kalmár László és Ján Hodúr), ahol ismét sikeresen szerepelt a sárga-kék gárda. Bejutottunk a szlovák kupa döntőjébe, de a „Rezeš-banda” Rimaszombatban elhúzta a nótánkat:
1993. 05. 19.: 1. FC Kassa–DAC 0:0, büntetőkkel 5:4.
A bajnokságból nem esett ki senki, mivel nem volt hova. A hat szlovákiai csapat alkotta a következő idényben indult, önálló bajnokság gerincét. Eljött a búcsú ideje. „Naschledanou hoši”:
Sparta Prága – a vörösök
Bohemians Prága – a kenguruk
Slávia Prága – az összevarrottak
Dukla Prága – a katonák
Baník Ostrava – a bányászok
Zbrojovka Brünn – a fegyvergyárosok
Pilzen és České Budějovice – a sörgyáriak, valamint a többi cseh klub, Sigma Olmütz, Cheb, Hradec Králové, Vítkovice. Kiket hagytam ki? „Promínte!”
A csehszlovák első osztályában nyolc idény alatt 240 mérkőzést játszottunk: 95 győzelem – 59 döntetlen – 86 vereség a mérlegünk. A megszerzett 249 pont az örökranlistán a 24. helyezést jelentette. Adós vagyok még a gólaránnyal, amely mínusz hat, vagyis 310:316.
A DAC kerete:
Mentel, Santa – Mintál, Mikuš, Prokop, Zsákovics, Tomáš, Siago, Simon, Kašpar, Diňa, Lieskovský, Jančula, Radványi, Miklós, Súkenník, Czajlík, Baček, Gőgh Á., Végh S.
Tizenhárom találattal Palo Diňa lett a házi gólkirályunk. A negyedik helyezés UEFA Kupa indulást biztosított ’93 őszén, de előtte még az Intertotó kupában is részt vettünk, egy csoportban a német Ürdingen, a dán Odense, a svéd Malmö és a magyar Videoton csapatával. Itt az ötödik hellyel csak tapasztalatot nyertünk, Fehérváron például mi is a „mocsárba vesztünk” – 1:7, oda!
1992/93 – 4. DAC ( 30 16-5-9 46:36 ) 37 pont.
Így ért véget egy korszak. 1993 őszén az önálló szlovák bajnokságban 12 csapattal indultak a küzdelmek. A sör olcsóbb volt, mint a „sárga málna”, ezért muszáj volt váltanom. A következő részben innen folytatjuk. Ha akarjátok, majd a sörrel kezdem J
(Roberto)