Nem, nem a királlyal, nem a cárral vagy a szultánnal, nem. A metszéssel. A hasi vágással. Az én szülői mérlegem két császár – egy baba. Ismerem hát sajnos, miről is van szó.
Az első gyereknél klasszik felállás: nagy baba, van tágulás ugyan, de nem elég, nem fér ki baba. Felvágtak hát és kivették. Akkor még nem volt időm a sebből való felgyógyulásra figyelni.
Ott volt mellettem a kórházban egy kiszolgáltatott, de erőtől duzzadó csecsemő a hideg, rácsos kiságyban, én pedig minden mozdulatommal hangosan jajongva húztam, vontam magam felé.
Minden lélegzetvétel fájt. Mégsem erre emlékszem leginkább, hanem a vele töltött időre, amikor már a karomban tarthattam, szoptathattam és pelenkázhattam. Talán a közelben lévők jobban emlékeznek arra, amikor menni is alig bírtam.
Mert a császár után nem egyszerű az élet, nem ám!
Úton is lett hamar a második baba, nagy öröm! Kis vigasz: talán ő természetes úton születhet. Biztosan nem. Ugyanis idáig sajnos nem juthattunk el. A félidőnél vége lett. Kimentek a csapatok, leültek a kispadra, a feleség jobbra, a férj balra. De nem, ilyenkor nem lehet szünet, ki kell húzni mind a 90 percet és még a hosszabbítást is. Szívósan, fogat vicsorítva kell harcolni a győzelemért. Kellett volna. Ha lehetett volna.
De nem lehetett, vége lett. A csapatok kidőltek. Anya ide, Apa oda. Anyából pedig kiszedték a kis játékost, aki már nem bírta tovább. Újabb műtét, újabb hosszú és fájdalmas felépülés. Az eredmény pedig a következő lett, két mérkőzés, egy veszteség. A Császárok mérlege pedig kettőből kettő. A seb most is ugyanúgy itt éktelenkedik és keseríti az életem. De hát a sebek már csak ilyenek. A test – és a lélek is – megsínyli az erőszakot, idő kell, mire begyógyul minden heg.
Szóval a kérdésre a válasz, milyen is az élet a Császárral? Szar.
Itthon nincs megállás. Az élet megy tovább. Továbbra is egy kétéves anyja vagyok. Továbbra is itt a háztartás és továbbra is itt nyugszik minden eddigi felelősség a vállamon.
Mégis, ki figyel még arra, hogy mi volt tegnap?
Tegnap már nincs is. Már ma van. S ami pedig tegnap volt, ugyanúgy nincs már. Nem igaz?
