Az önálló szlovák bajnokságban
1993. augusztus 14-én indult útjára a labda a szlovák első osztályban. A tizenkét csapatra tervezett bajnokság az alapszakasz után rájátszással végződött. Az első hat csapat a bajnoki címért küzdhetett, míg a hetedik helyezéstől lejjebb a kiesés ellen vívhattak csatát a gárdák.
1993/1994 – Bronzérem és gólkirályi cím
Még a nyáron Radolský edző vette a kalapját, helyette Ladislav Škorpil lett a tréner. Segítői: Kalmár László és Ján Hodúr. Ezután megtudtuk, hogy az előző idényben elért negyedik helyezésünk váratlan belépőjegy az UEFA kupa „színpadára”! Komoly fejtörést okozott, hogy az első mérkőzés után Mentel kapus Japánba szerződött, az őt helyettesítő cseh Schmucker pedig már lemaradt az „európai keretről”. A megoldás a homonnai vendégjátékra küldött Šanta Peti hazahívasa lett, mint utólag kiderült, egyetlen mérkőzésre. Ellenfél az osztrák Casino Salzburg csapata, soraiban azzal a Kurt Gargerral, aki két évtized múltán, mint a DAC edzője tért vissza a Sport utcába. Mozart városában két golyót, akarom mondani gólt kaptunk, mely nem volt ugyan a világvége, de…
’93. szeptember 14.: Salzburg–DAC 2:0
…jól jött volna egy idegenben elért találat. Napra pontosan két hét múlva odahaza, 4500 néző előtt, már Šantával a kapuban tizenkilencre kellett volna lapot húznunk, de nem volt szerencsénk a „kaszinózással”. 0:1-es állásnál kihagytunk egy tizenegyest. Majd a lila-fehér vendégcsapat egy újabb találattal tett pontot az Európa Kupás kalandjaink végére. Ez a sikertelenség a mai napig tart.
’93. szeptember 28.: DAC–Salzburg 0:2.
Ami a bajnokságot illeti, az alsóházat messzire elkerülve a harmadik helyen végeztünk. Kupában az elődöntőben a pozsonyi Slovan állította meg együttesünket. A bronzérem mellé Palo Diňa fejére korona került. Tizenkilenc találattal ugyanis gólkirály lett, szárnysegédje Radványi 14 gólig jutott. Csapatunkban az aktuális idényben pályára léptek:
Mentel, Schmucker, Šanta – Siago, Tomáš, Végh, Zsákovics, Pinte, Fieber, Mikuš, Kašpar, Serbin, Simon, Diňa, Ürge, Radványi, Súkenník, Demirev, Gőgh, Mintál, Weiss, Vytykač, Klempa, Miklós, Herberger.
1993/94 – 3. DAC (30 13-10-9 62:47) 36 pont
Következett a nyári Intertotó kupa, a kispadon már a Jozef Valovič, Vencel Sándor, Grajcár Antal edzői hármassal. Csoportunkban szerepelt a dán Aalborg, a német Duisburg, a svéd Trelleborg és a svájci Grasshoppers. Négyből egy győzelemmel csak az utolsó helyre futotta.
Bár az imént „eltemettem” az Európa-kupát, azért tudni kell, hogy az Intertotó is ebbe tartozott, de inkább csak, mint egy mostohatestvér. Később megszűnt, az UEFA Kupa pedig ma az Európa-liga nevet viseli. Persze ezt inkább csak azok kedvéért, akik később születtek, vagy nem annyira jártasak a labdarúgás rejtelmeiben.
A legborúlátóbb jóslatok sem sejtették, hogy az azóta eltelt 23-24 évben nem jutunk ki a nemzetközi porondra. Egy generáció nőtt fel, várva, hogy a DAC neve megint szép legyen. „Méltó régi nagy híréhez!”
1994/1995 – Keresztelők kupadöntővel
A klub anyagi hátterét biztosító támogató nélkül kezdtük a bajnokságot. Voltak ugyan kisebb szponzorok, aztán a 12. fordulóban jött egy azerbajdzsáni befektető, név szerint Marat Manafov. Egy rövid ideig Marat – DAC néven szerepeltünk a bajnokságban, majd a rejtélyes úriember eltűnt, mint Petőfi a ködben. Így mara/d/t előtag nélkül, csak DAC. Tavasszal aztán a rimaszombati sörgyár patronálása alatt DAC – Gemer-ré keresztelték át a klubot. Ekkor kezdtem el leáztatni a sörösüvegek címkéjét, hogy színesítsem vele a már akkor sem egyhangú archívumomat.
Apropó emlékek. Nos a kupa második fordulójában, az akkor második ligás Bőssel sorsolták össze a sárga-kékeket. Izgalmas mérkőzés volt, 3500 néző előtt. Csak büntetőkkel sikerült továbbjutnunk, de ami ennél is élénkebben él az emlékezetemben, hogy a meccsre kerékpárokkal érkeztünk. Hazafelé tizenkét kilométeren keresztül ünnepeltünk:
’94. szeptember 13.: Bős–DAC 1:1, tizenegyesekkel 1:4.
Tovább menetelve a kupában, egészen a döntőig meg sem álltunk! A bajnokságban az alapszakaszt az ötödik helyen zártuk, majd a végelszámolásnál ezen egy helyet javítva épphogy lecsúsztunk a dobogóról. Egyetlen esély maradt kijutni Európába és ez a máriatölgyesi kupadöntőn keresztül vezetett (volna). Vetélytársunk a pozsonyi sárga-fekete Inter ellen vezettünk is 1:0-ra. Lévén ők voltak a pályaválasztók, a DAC talpig kékben szerelésben lépett pályára. Korán ittunk a medve bőrére, mert a hármas sípszó előtt kiegyenlített az ellenfél, majd büntetőkkel elveszítettük a mérkőzést. Ismét elbuktunk egy kupadöntőt:
’95. június 18.: Inter–DAC 1:1 hosszabbítás után, tizenegyesekkel 3:1.
A sors furcsa fintora, hogy két nappal a kupadöntőt követően, pont az Inter ellen, egy korábban felhőszakadás miatt félbeszakadt bajnoki mérkőzés pótlása volt soron. Mondanom sem kell, hogy otthon maradt a három pont. A hangsúly most a három ponton van, hiszen ebben a szezonban ért először ennyit a győzelem.
A végére is maradtak azért izgalmak. Mivel az Inter lett a bronzérmes, azonban kupagyőztesként a KEK-ben indult, felszabadult egy UEFA kupát jelentő hely. Végül egy kis diplomáciai adok – kapok után, az egész csak álom maradt, mert a kassaiak lecsapták a kezünkről az indulás jogát.
1994/95 – 4. DAC – Gemer (32 13-7-12 41:42) 46 pont.
A 94/95-ös idényben pályára léptek:
Šanta – Kašpar, Zsákovics, Weiss, Varga D., Trutz, Kuna, Blahušiak, Siago, Végh, Pinte, Klempa, Súkenník, Vytykač, Fieber, Kozinka, Bari, Ürge, Slezák, Kianek, Rimanovský, Gajan, Gőgh, Gombos, Weber, Balla.
Legtöbb gól: Weiss, Bari, Ürge, Kianek, Zsákovics 4 – 4 találat.
Nem szeretnék sportszermárkát említeni, mert az reklámnak minősülne, de ebben az időszakban az egyik legszebb DAC-mezben játszhattak a fiúk. Sárga színű, jobb vállon három kék csík. Ha nem is három, de úgy hét nap múlva folytatódik a történet, ugyanitt. Legyetek jók, ha tudtok!
(Roberto)
