Természetes dolog, hogy a fiatal generációt már nem igazán érinti meg érzelmileg, de tulajdonképpen sehogy sem a rendszerváltás. Más világba születtek és az átugrandó léc magasságát nem a kommunista rendszer alapul véve rakják fel. Nem meglepő, hogy a kommunista rendszert megélő emberek azt mondják, csalódtak. Érdekes és tanulságos volt mindezt hallgatni, nekem, aki a forradalom napjait soha nem felejti el, pozitív értelemben. Íme, az ankét első része.
Az ankét második részét holnap olvashatják.
Jojo Samek, 46 éves, fényképész
Jojo, hogy állunk huszonnyolc évvel a rendszerváltás után a demokráciával?
Ez az ország úgy működik, mint egy kikopott kommunista állam, amelynek a polgárokkal szembeni represszió a műkődési alapja. A célja az, hogy a polgárok féljenek, félelemben éljenek, lenyúzzák róluk a maradék bőrüket is, és minden polgár elképesztő pénzmennyiséget szállítson az államnak, hogy működjön az állami bürokrácia.
Ez az ország szinte minden kísérletet a változásra maradéktalanul letipor. Katasztrófa, hogy ami élteti ezt az országot minden szinten, az a korrupció, az ismeretség és a rokoni szálak.
Adj nevet ennek az 1989 utáni rendszernek!
A kommunizmus nem hagyott el minket, csak más formát öltött. Hiszek a szabadság minden formájában, de ezek Szlovákiában szinte nem léteznek.
Tehát, egy ilyen országnak, amelyben az elnyomás és a félelemkeltés az alap, a családos ember az ideális, mivel többféleképpen zsarolható, hasonlóan, mint a kommunizmusban?
Pontosan.
Dobai Bálint, 18 éves, középiskolás
Mint mond neked ez a dátum: 1989. november 17., a bársonyos forradalom kezdete?
Nem sok mindent, erre nem tudok válaszolni.
Akkor úgy kérdezem, szerinted mi a különbség a kommunista rendszer és a demokratikus rendszer között?
Na, erre tudok válaszolni és van véleményem. Lehet, hogy látszólag minden megváltozott, de szerintem, mivel szinte mindenki arra összpontosít, hogy másikból hasznot húzzon, ez a rendszer csak egyfajta álca.
Mit értesz az alatt, hogy a rendszer, amiben élünk egy álca?
Azt, hogy elhitetik az emberekkel, hogy ő rajtuk múlik a saját sorsuk, tehát szabadon választhatják meg, milyen irányt vesz az életük.
Szerintem, ez csak kisebb területeken működik, például falukon, ott lehet, hogy átüthető ez a séma, de országos szinten, nálunk, az egész megmaradt úgy, mint régen, azt csinálnak a polgárokkal, amit akarnak.
Ivancsik Péter, 45 éves, fényképész
Huszonnyolc év múltán hogyan értékeled a rendszerváltást?
Hm… Gyakorlatilag sok minden maradt úgy, ahogy a rendszerváltás előtt, csak más nevet adtak a gyereknek, és talán más formát is. Igen, már eldöntheted, hogy mit teszel a saját életeddel, viszont manapság is korlátok közé vagy zárva, van egy határ, ameddig elmehetsz, aztán megjelenik a stoptábla, vagy beleszól az állam, beleszólhat bárki…
Ez szerinted csak Szlovákiára jellemző a posztkommunista országokból?
Azt hiszem, hogy nem mindegyikre. Szerintem Lengyelország és Románia, ami a fejlődést illeti, előbbre van, mi mindent eladtunk külföldre, és úgy is néz ki az ország. Nincs munkalehetőség, ezért keresi sok fiatal a jövőjét külföldön…
Kommunista rendszer vagy az 1989 utáni rendszer? Melyiket választanád?
Húha… Az árakra gondolva a kommunista világ, de ami a szabadságot illeti, akkor az új rendszer.
