Egy dunaszerdahelyi és egy csallóközaranyosi fiatalember, Varga Gyuri (Liquid Delay), illetve Vörös Tibi (Infra) nyilatkozik, mit jelent számukra a dub.
Az ankét megjelent a Klikk Out 2017/11. számában.
Liquid Delay (Varga Gyuri), Duanszerdahely
A dub gépi változatának, a dub technónak az egyik legelszántabb hazai művelője vagy, sok remek zene származik tőled és kering a nagyvilágban. Mikor találkoztál a stílussal, és miért érezted úgy, hogy a műfajodul választod?
Azt azért nem mondanám, hogy ez a műfajom… Mondjuk, hogy kiindulópont, egy alaprezgés. Mindenesetre zenélés közben nem műfajokban gondolkodom, viszont partikon szívesen játszom dub technót. Ez a zsáner nálunk mindmáig kuriózumnak számít, pedig lassan 30 éves történelemre tekint vissza.
Az én kapcsolatom a dubbal Rod Modell (Deepchord) és Stephen Hitchell (Echospace) 2007-es, The Coldest Season c. albumával indult, ami egy időtlen elektronikus zenei eposz.
Amit személy szerint igazán értékelek ebben a fajta zenében, az az, hogy nem akar semmit, nincs mondanivalója, önmagáért van. Pont ebben a meditatív gondolattalanságban rejlik az ereje, ezért hat olyan esszenciálisan. Inkább tekintek rá úgy, mint hangdizájnra. Elvont nagy terek, távoli visszhangok, dübörgések… Valami ősi ismeretlen-ismerős hang, egyszerre intergalaktikus és szubatomáris, rendezett és kaotikus.
Egy folyamat, ami sehol sem kezdődik, és soha nincs vége, mi csak rákapcsolódunk és ha tetszik, akkor vele lüktetünk és finom rezgéssel tápláljuk szétzilált és összezavart fogyasztói lelkünket.
Infra (Vörös Tibor)
Ha dub DJ-re gondolok, azonnal te jutsz az eszembe, nem kevés csodás percet okoztál már ritka dublemezeiddel a közönségnek! Szerinted mi a különlegessége ennek a stílusnak, és milyen út vezetett hozzá?
Az utam során több műfaj is irányt mutatott már, mint a hiphop vagy a drum & bass, de mikor elkezdtem megismerkedni a dubbal és a hozzá köthető hangzásokkal, mint pl. a reggae vagy a dubstep, akkor úgy éreztem: végre megérkeztem! Mivel technikai beállítottságú vagyok, nagyon megtetszett, hogy a dub a zenei effektek megjelenésétől kezdve azok használatára épít és a folytonos kísérletezés hívja életre az új dalokat, melyekben tökéletes elegyet alkotnak a természetes és a gépi zenei elemek.
Elsőre magával ragadott a soundsystem-kultúra átütő ereje, ahogy a saját építésű, hatalmas hangrendszereken megszólaló zene üzenete az ember lelkének mélységeibe hatol, és ott felébreszti a feledésbe merült ősi értékrendszert.
Mikor egy sokezer wattos hangfaltorony előtt átadom magam a táncnak, vagy amit még jobban szeretek: lemezeket pakolok, magával ragad a közösségi szellem, megnő bennem az egységérzet, előremutató gondolatok és érzések árasztanak el.
Számomra nagyon fontos, hogy a soundsystem-kultúra korunk olyan globális és egyéni problémáit veszi górcső alá, melyekkel talán túl kevés zenei irányzat foglalkozik manapság ilyen elhivatottsággal.
Hihetetlenül őszinte műfaj, ami engem arra tanít, hogy felelősséget vállaljak a környezetemért, embertársaimért, hogy kiálljak az igazságtalanság ellen, és hogy megtaláljam a belső utat, mely mértékletességgel, békével és odaadással van kikövezve.
Az eddigi epizódok:
Ezthallgasdmegë: A mennyei dub
Szabadság, spontaneitás és hihetetlen mértékű kreativitás (Interjú) // A százéves jazz
Drum and bass, hazai kézből
A heavy metal hajnala // Koppány és Csonga Erni válaszol
Íme a hiphop // Dreeko és Zirig Árpi, illetve párkányiak válaszolnak (Ankét)
Trance, a bűvös tánczene! // Császár Előd és Pico válaszol
Színtiszta house
Italo disco, az örökzöld tánczene!
