Az emberek többsége hajlamos az állatokra tárgyként, eszközként vagy pusztán élelmiszerként tekinteni, attól függően, hogy a számára való haszon melyik csoportjába tudja besorolni ezeket az élőlényeket.
Valójában azonban többek a körülöttünk zsivajgó teremtmények, mint amikké lealacsonyítottuk őket. Erről szól Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete című könyve is.
Élőlények, ahogy írtam, ami külön írva még kifejezőbb: élő lények. Akárcsak mi, emberek, ők is mint olyanok, éreznek, mit hajlamosak vagyunk elfelejteni, pedig elég lenne csak az olyan impulzusokba belegondolnunk, amiket központi idegrendszerükkel érzékelnek, pl. ütés vagy az ellenkezője, a simogatás. Ugye?!
A fentebb említett könyv szerzője azonban tovább megy, azt taglalja – még ha a tudomány nem is támasztotta alá –, ahogy a címből is kiderült, hogy milyen lelkivilággal, emóciókkal rendelkeznek a környezetünkben élő állatok.
Szeretnek, gyászolnak, örülnek és bánatosak olykor ők is. Természetesen nem laikus az író sem, évtizedek óta foglalkozik természetvédelemmel és erdőgazdálkodással. Tapasztalatai, megfigyelései által mutat nekünk betekintést ebbe a lenyűgöző világba, ahol holló, varjú, szarvastehén vagy egy mókus tárja fel érzelmeit az olvasóknak, minek hatására sokunknak megváltozhat a viszonyulása a közös bolygón élő társainkhoz.
Akik szeretik az ismeretterjesztő olvasmányokat, azoknak nem lehet ismeretlen a német író neve, hiszen pár éve már A fák titkos élete című könyvével is csodás helyezéseket ért el hétről hétre a hazai sikerlistákon, de azt majd egy másik cikkben fogom kivesézni. A mai ajánlóm művéhez pedig kellemes perceket, órákat kívánok az érdeklődőknek.
