Az ünnepek ellágyítanak. Olyan ember vagyok, akinek a legfontosabb lételeme az, hogy szerethessen. Egy ilyen lélekkel megáldva viszont nagyon nehéz élni, mert nehéz nem szeretni, és unos-untalan figyelmeztetni magam arra, hogy vigyázzak magamra.
Sok a kérdés akkor, amikor az értékek mibenlétét keresem. Mi az, ami fontos, ami ad nekem?
Fotók: Pixabay
Mi az, ami kiegészít és én is szerves része vagyok? Amivel egy lehetek és ezt a beteljesült egységérzést átélhetem, s napról napra újraalkothatom magam benne?
Ez az élményem a „Te és Én” vagyunk
Benned éled fel ez a csoda, és amikor már látom a szemedben közelgő fényeit, minden figyelmemmel megragadom, óvatosan magam felé húzom, szívemben melegen megágyazva finoman melléfekszem, s amíg csak tudom, átszellemülve hallgatom.
Egy turista élményeket gyűjt. Utazik, hogy lásson mást is, hogy teljes mértékben megtapasztalhassa az új környezetben sorra megújuló önmagát. Átadja magát a változásnak, hagyja, hogy elragadja, kinyitja kapuit neki és kedvesen beinvitálja.
Így vagyok veled, „Te és Én”. Kedvesen beinvitállak magamhoz. Gyertyákat gyújtok a múlt emlékére és a jövő reménységére, várom, hogy megérkezz. S amikor már itt vagy, csak csendben hallgatlak, és észrevétlenül eggyé válok veled. Veled!
Mert Te vagy nekem a kincs, az egyetlen érték, ami ezen a bizonytalan helyen biztos. A Te jelenléted, egész szellemi valód lelki megtapasztalása.
S hogy ki vagy Te? Még nem tudod? Elmondom. Ti vagytok mind! Igen, Ti mind, akik hagyjátok ezt a csodát a felszínre törni, őszinte önmagatok valódi megnyilatkozását.
Ez az a csoda, ami az értő és érző szíveket magatokhoz csalogatja, hogy újra és újra beteljesedhessen a „Te és Én” fényesen ragyogó egysége.
