Első a másodikban, (majdnem) utolsó az elsőben
Újra eltelt három év. Ezalatt visszakerültünk az első osztályba, majd az ismételt átszervezésnek „köszönhetően” rögtön ki is estünk onnan. Csak kevesen sejthették, hogy hosszú időre „száműztük” magunkat a labdarúgás elitjéből. Szóval, voltunk elsők a második ligában és majdnem utolsók az elsőben. Kezdjünk is hozzá…
1998/1999 – A paradicsomba az út Dévényen keresztül vezet
„Ezt követően a szurkolók elözönlötték a pályát, s pezsgődurrogások közepette együtt örültek a kedvenceikkel… Majd Pázmány Péter polgármester fogadást szervezett a csapat tiszteletére…” – jelent meg annak idején az Új Szó sportrovatában. Lemásolhatnám az egész cikket, de inkább elmesélem nektek (pardon, Önöknek).
Tizennyolc csapat a második osztályban, a szabályok szerint az első kettő feljut, az utolsó négy kiesik. Végig a Dévény vezette a táblázatot, mi közvetlenül utánuk kullogtunk, általában kevéssel lemaradva tőlük. Odahaza aztán egy „hatpontos” meccsen legyőztük riválisunkat, de az igazi csattanó a bajnokság végén jött. Mi otthon kiütöttük 3810 néző – abszolút nézőcsúcs a szezonban – előtt az érsekújváriakat, a Dévény pedig kikapott, és a harmadik helyre csúszott le.
Másodikként a Szenc ért célba, így magunkkal „vittük” őket is az első ligába. Az utolsó fordulóban a labdarúgó szövetség – megérezvén, mi leszünk a bajnokok – Szerdahelyre hozta a serleget. A dévényiek persze mindent elkövetettek, hogy ne így legyen. Óvások és koholt vádak tömkelegét kreálva, mégsem volt ellenszerük. Vladimír Rusnak edző védencei (asszisztensek: Grajcár, Páleník, Kapko ) nyakába került az aranyérem. Kellett hozzá Radványi Miki húsz gólja, a csapatszellem, és nem utolsósorban a Kabát húsgyár szponzori támogatása. Tehát az a csapatszellem, akarom mondani a keret:
Cséfai, Fišan, Šanta – Bednár, Janega, Kapko, Kočiš, Németh K., Pavlús, Prokop – Adamčík, Balla, Borbély, Domík, Greguška, Gőgh, Mašek, Matta, Szkukálek – Csicsay, Gostič, Kiss B., Kráľ, Pagor, Sárkány, Radványi, Suchánek.
1998/99 – 1. DAC (34 21-6-7 62:29) 69 pont.
1999/2000 – Hét kieső csapat, köztük mi is
Egy szezon után újra az élvonalban a DAC. A labdarúgó szövetség megint átszervezte az országos bajnokságokat. Ez azt jelentette, hogy a tizenhat csapatból heten kiesnek, ami valljuk be őszintén, nem sok jóval kecsegtetett.
Viliam Ilko edző keze alatt (másodedző Páleník) a csapat őszi szereplése katasztrofálisan sikeredett. A 16. helyen végeztünk. Simon és Szaban személyében „öreg harcosok” tértek vissza a Sport utcába, hogy tapasztalataikkal segítsék a sárga-kékeket.
Tavasszal már Ladislav Kuna (segédje Grajcár) állította össze a kezdő tizenegyet, mely ugyan két helyet ugrott feljebb a táblázaton, de így is csak a kiesést eredményező tizennegyedik helyen ért célba. Természetesen nemcsak kezdő tizenegyünk, hanem szélesebb keretünk is volt, köztük Stano Fišan veterán kapussal. Fia, Andrej bő egy évtized után vitte tovább a „családi örökséget” a dunaszerdahelyi kapuban. A házi gólkirályi címen ketten osztoztak, név szerint Simon és Radványi. Mindketten hatszor rezegtették meg az ellenfél hálóját. Ligás keretünk tagjai:
Fišan, Šanta – Domík, Kapko, Koroľ, Krštenanský, Németh K., Olejník, Szaban, Szeif, Urban, Varga D – Balla, Baran, Borbély, Erős, Greguška, Matta, Mészáros Z., Németh J., Simon, Zima – Csicsay, Nemec, Suchánek, Radványi.
1999/2000 – 14. DAC (30 6-9-15 24:42) 27 pont
2000/2001 – Nincs újabb csoda
Részvénytársasággá alakult a DAC, mely így FC DAC 1904 R.t. néven szerepelt a tizennyolc csapatos második osztályban. A részvények tulajdonosa 100%-ban Dunaszerdahely városa lett. Bizakodva vártuk az idényt, de hamar kiderült, a dobogó is messze van számunkra, nemhogy a feljutás. A Kuna–Grajcár vezette csapatból alapemberek távoztak, talán ez is lehetett az oka a sikertelenségnek. Bemutatkozott viszont Straka Gábor, aki a bajnokság második felében már alapembernek számított. Az őszi hetedik helyezésünket tavasszal kettővel javítottuk, így váltakozó teljesítmény mellett végül az ötödik helyen értünk célba. Az újabb csoda elmaradt, ahogy a nézők is megfogyatkoztak a lelátókon. Ezer fő alá süllyedt az átlag hazai nézőszám. A DAC házi gólkirálya Suchánek lett, 13 góllal. Csapatunkban pályára léptek:
Šanta, Cséfai – Veselý, Németh K., Olejník, Buka, Szaban, Sováb, Kravárik, Gunda, Bogdanovič – Matta, Kasana, Greguška, Vomáčka, Sárkány, Straka, Németh J., Erős, Nagy J., Majoros – Kráľ, Suchánek, Csicsay, Trval, Bognár P., Žiga.
2000/2001 –5. DAC (34 16-7-11 43:41) 55 pont.
Hosszú idő után nem adtak ki műsorfüzetet a hazai mérkőzések alkalmával. Mivel az 1983/84-es idénytől rendszerint mindegyiket elraktam, elég érzékenyen érintett a dolog. Hál’ istennek napjainkban ismét a meccsek velejárója a Híradó. Fáj is a szívem, ha akár egyet is a földön látok heverni, sörben úszva. Talán velem lehet a gond… Talán nem?!
Ennek ellenére a jövő héten ismét folytatódik a sorozat, egy új résszel. Minden jót addig!
(Roberto)