Az is lehet, hogy én már varrókészlettel a kezemben jöttem a világra. A mi időnkben még minden házban volt tű, cérna, olló, anyagmaradékok és én jó gyerek voltam. „elszuttyogtam”, ahogy az anyukám szokta mondani.
Ruhát varrogattam az egyetlen gumi babámnak. Később, mivel nagyon vékony alkatú voltam, nehéz volt rám konfekcióruhát venni, úgyhogy nem is a divat, hanem a kényszer vitt rá, hogy varrjak magamnak.
Jó nadrágot egyedül a kürti Olga tudott varrni, akit mindenki ismert annak idején. Utána jött a BURDA, abból aztán kis alapismeretek után a legmerészebb divatelképzeléseket is meg lehetett valósítani. Volt egy olyan jó szabásmintám, amelyből több tucat zakót megvarrtam magamnak, rokonoknak és ismerősöknek.
Ma már szinte bármilyen ruhát meg lehet venni, nem éri meg varratni, mert az azért macerásabb, úgyhogy maradtak a szűkítések, rövidítések és egyéb javítgatások. Azért az évek során sokfajta kérés megtalált. Varrtam már 50 db talárt egy főiskolának, menyegzőre 4 db egyforma nyoszolyólányruhát úgy, hogy senki nem ért rá felpróbálni őket.
Az első bábuimat ovisoknak varrtam ajándékba, s utána már jöttek a többiek, rongybabák, mackók, nyulak, zsiráfok, kacsák, baglyok, készségfejlesztő játékkockák és a jól bevált edényfogó kakas, majd a táskavarrás bármiből és bármilyen mennyiségben, mert az sosem elég. Biztatok itt is mindenkit, hogy vigyen magával bevásárláskor anyagtáskát és arra is törekszem, hogy legalább én ne vásároljak műanyag táskát.
Manapság sok kis táskát varrok függönyanyagból, amit az emberek használhatnak műanyag zacskó helyett.
Arra törekszem, hogy a legkevesebb szemetet termeljem, s amit lehet, feldolgozok. Sajnos így is sok mindent kénytelenek vagyunk kidobni, nem javítjuk, már felesleges, kiment a divatból, stb.
A patchwork jó móka, de mi értelme teljesen ép, új anyagokat elvagdosni, hogy utána összevarrjuk?
Eredetileg is az volt a cél, hogy a kilyukadt, elvásott részeket eldobták az ép, szép anyagokból pedig alkottak. Igazi újrahasznosítók voltak. H
át ilyen elveket vallok. „Régiből – újat”, ahogy a bősi CSEMADOK napok kézműves vásárra kaptam ezt a találó névtáblát.
Abba a generációba tartozom, akiket az idősebbek megtanítottak kötni és horgolni is.
Ez is jól jön újrahasznosításkor: az elhasználódott trikót, kilyukadt lepedőt csíkokra lehet vágni és vidám fürdőszobaszőnyeget lehet horgolni belőle, ami igazi jó nedvszívó.
A kézi kötést, horgolást fel lehet bontani, összefogni a fonalat más érdekes színekkel, és jöhetnek a sapkák kesztyűk, sálak, pulcsik és állatkák.
Ebben sokat segítenek a bősi horgoló kör önzetlen tagjai. Itt mindig jó a hangulat, szívesen járok ide, ha csak tehetem.
Sajnos nem jut időm mindenre, ezért jó ötletnek tartom, hogy varrótanfolyamot indítunk Dunaszerdahelyen november 4-én, ahol örömmel adom át ezt a sok tapasztalatot lelkes fiataloknak. Elérhető vagyok a Facebookon, a Baba néni Varrodája című oldalon.
