A mérkőzés (Rapid–Padány) előtti hetekben, szinte minden edzésen szóba került, hogy nehéz meccs vár ránk, és ahogy fogyott az idő, egyre nagyobb lázban égett a csapat. Tudtuk, mire számíthatunk a pályán, és bizony a pálya mellől is elég nagy nyomás ígérkezett.
Az előző rész:
Legjobb játékosunk, az azóta elhunyt Rásó Pétya, aki olyan gyors volt, hogy ha a kukoricás mellett futott, meghajlott a kóró, sajnos sérülés miatt nem léphetett pályára.
Szombat délután volt a meccs a pódafai „Maracanában”…
A kabinban csak annyit mondtam taktikai utasításként, hogy betonvédelmet alkalmazunk, és apró kis gólokkal megtörjük az ellenfél agresszivitását. Csatár létemre elraktam magam jobb bekkbe, mert tudtam, a járás két legszemtelenebb csatára játszik ellenünk, Sípos Attila és Juhos „Lajbi” Ricsike.
Szinte alig kerültünk a hazaiak kapuja elé, de egy szögletszituációból bólintottunk és 0:1. Majd az örökifjú Andics „Túri” Artúr ragasztott a léc alá egy 22 méteres bombagólt. Túriról azt kell tudni, hogy ez a meccs 1997-ben volt, és ő idén még játszott a járási kettőben. 0:2
Gólt kaptunk (1:2), és nagyon nyomott a Rapid, de a Kosár Roli, Lábadi „Monyas” Imike, Szigeti hármas jól állta a sarat. Volt, hogy a kapufa mentett, vagy kapusunk, a mindig nyugodt Nagy Imi hárított.
Standart szituáció, Sáha Róbi varázsolta fejemre a labdát, és újra 2 góllal vezettünk.
Szigeti megdögűsz, hallatszott a pálya mellől.
Sípos Ati beszólt – ne merjél a Mini presszóba bejönni!
Ott fogom a beled kigyúrni! – válaszoltam.
Varázslatos futballhangulat volt a pályán és pálya mellett egyaránt. Ahogy futottam a vonal mellett, Lelkes Vince csapatvezetőnk és mindenesünk futott velem a korláton kívül.
Mondom, Vince nyugi nyerünk… Mai napig azon gondolkodom, mit válaszolt lihegés közben.
És jött a hab a tortán. Sáha Róbi percei, aki tizennyolcról emelt egy szépségdíjas gólt a hosszúba. Róbiról annyit kell tudni, hogy futballszeretetével csak sör szeretete vetekedhetett, és bizony jól hangzott a járási futballpályákon a neve.
1:4 – feladták…
A győzelem megünneplése visszafogott volt, mivel a Rapidnak ezzel elúszott a feljutás, és mi átéreztük szomorúságukat, ugyanakkor a padányi régi kocsma előtt 45 biciklit számoltam meg, és a kocsmáros háromszor vert új hordót a csapra.
Akkor ott, a pódafai pályán elkezdődött valami, amiről abban az időben még sejtésünk sem volt…
Folyt. köv.
U.I: Elnézést azoktól, akiket név szerint nem említek!
