Amikor ezek az albumok levegőhöz jutottak, akkor én minden valószínűség szerint egy barlangban voltam becipzárazott fülekkel, később meg már rest voltam visszapillantani.
De most eljött ez a pillanat is.
A hiba tehát nem az „Ön” készülékében volt, hanem az enyémben. Most helyreigazítok néhány orbitális hiányosságot, amit év közben elkövettem, amiért hagytalak elmenni Titeket az alábbi csodák mellett.
Ezt se hagyd ki:
Kendrick Lamar – DAMN.
Nemhogy a „futottak még” kategóriájába kell bekerülnie, de tulajdonképpen merész sem vagyok, ha azt mondom, hogy az év Top 3 albumának egyike, különös tekintettel a Humble című instant klasszikusra.
Princess Nokia – 1992
Tavaly nem győztem ajnározni a helyenként konfrontatív, provokatív, máskor egészen humoros hangnemet megütő New York-i rapper Brujas című csodálatos szerzeményét, aztán sikerült lemaradnom az ősszel megjelent albumáról.
Jlin – Black Origami
Elektronikus téren az egyik legkülönlegesebb megjelenésről van szó, füstös, dark, helyenként depresszív, de előremutató zajtenger.
Sampha – Process
Az újságból kimaradt, szerencsére a weben Ákos pótolta: „Ha új zenére vágysz, hallgasd meg Sampha bemutatkozó albumát, mely zeneileg új irányokat nyit, egy figyelemre méltó, meditatív munka, ami feldolgozza a bánat minden formáját és navigál az önmegismerés felé.”
SZA – Control
Ugyancsak érdemes lesz odafigyelni az alternatív r&b egyik kiemelkedőnek ígérkező, viszonylag új arcára, akit kislány korától Billie Holiday-től Björkig terjedően mindenféle hatás ért, és a Wu-Tang-es RZA inspirálta a saját nevét. Ez pedig már mindent el is mond róla.
Vince Staples – Big Fish Theory
A legendás rapperneveldében, Comptonban látta meg a napvilágot, ontja magából a megjelenéseket, és immár a 2010-es évek legjelentősebb szövegmesterei közé nőtt fel, leginkább talán éppen ezzel az albumával.
Wolf Alice – Vision Of A Life
Az észak-londoni együttes bele-belekóstolgatott már sok mindenbe a folktól a grunge-on keresztül a dreampopig, második albumukat pedig odáig polírozták, hogy sok helyen felkerültek vele az évzáró toplistákra:
Kelly Lee Owens – Kelly Lee Owens
A hölgyemény egy ígéretes londoni producer és dalszerző, énekes, cím nélküli, azaz saját nevét címként viselő első albumán a száraz technót tölti fel lélekkel, gyönyörű éteri vokálokkal:
Moses Sumney – Aromaticism
Sok minden eszébe juthat az embernek az újkori folk/r&b Los Angeles-i prófétajelöltjéről, ami viszont holtbiztos, hogy megmozdít benne valamit. Elmenni mellette szó nélkül bűn:
Charlotte Gainsbourg – Rest
Minden idők legerotikusabb darabjának (Je T’aime) szerzői, Jane Birkin és Serge Gainsbourg lánya már vagy másfél évtizede színésznőként és énekesnőként is folyamatosan bekacsint a fősodornak:
