Mivel a tavaszi idény első három mérkőzése tulajdonképpen beutaló a minden szempontból jövedelmező „első hatba”, létfontosságú, hogy ne könnyelműsködjük el azokat a dolgokat, amelyek becsapják előttünk az ajtót, és a tavasz maradék részében szomorkásan futkoshatunk a liga nem éppen attraktív csapataival…
A kapusprobléma már nem csupán szimpla kapusprobléma, hanem hosszabb mutáció után, a játékunk defenzív részének eléggé kirívó problémájává alakult.
Személy szerint azt mondom, hogy Macej teljesítményét, bizonytalanságát, a védőkkel való összhang hiányát, a fénymásolt hibák után kapott gólokat addig bagatellizáltuk, amíg
el nem értük, hogy szinte minden beadás az ötösbe és a környékére életveszélyes, és nem tudjuk kivédekezni – papírforma szerint a liga egyik legjobb védelmével sem.
Marin, Šatka és még nem tudom ki, az Olomouc ellen is, egyszerűen képtelenek voltak elosztani a játékosokat, ami megtörténik, de biztos nem jó, ha az ellenfeleink „néha helyzeteiből” úgy kapjuk a gólokat, ahogy a kés jut át a vajon: könnyen.
Persze, egyértelmű, a kapusok, úgy Macej, mint a balkán próbakapus, meg se moccantak a beadásnál…
– mindkettőnek ki kellett volna lépni a beadásra.
– emellett a hátvédeknek el kellett volna osztani a játékosokat, és ez gondolom Marin és Šatka dolga, meccs közben, az adott időben. Kérdés az, mennyire respektálják e két játékos szavait a többiek, a hangadók nincsenek-e kitéve a „oldjátok meg magatok” hozzáállásnak a többi defenzív játékostól.
– amit hiányolok még: nem éppen jellemző ránk, hogy testtel blokkoljuk a második hullámból berobbanó ellenfél játékosait.
Hm… Nem azt mondom, hogy elöl minden rendben van, de hátul elég nagy a gond.
Az Inter ellen lesérült Száraz kapus. Persze, pech is, de közelről nézve, ahogy kivitelezte a kifutást – a pakliban volt a sérülés.
Megkövezhettek, de mégis kimondom: csak fiatalokra építeni a kapushármast, szerintem óriási rizikó. Ez a poszt egyszerűen kívánja a rutint is.
Rossi edző százszor is elmondhatja, hogy elégedett a kapusával, megértem, védi őt, de ésszerűbb inkább minél hamarabb orvosolni az ismétlődő hibákat, amelyek több meccsen végzetesek voltak. Túl hosszú ideig nem volt ebben lépés, ezért a foci és a szakma szempontjából teljesen logikus, hogy ez már részletekbe menő hatással van a többi defenzív játékosra.
Nincs semmi veszve, csak itt az idő tudatosítani, hogy hátul… Houston…
Bevallom, nagyot nyeltem, amikor elképzeltem, hogy a következő három bajnokin az ellenfél bezár, és arra fókuszál, hogy elöl kiprovokál néhány szabadrúgást és szögletet…
Az ellenfelek számára ez már hasonlóan leolvasható gyengénk, mint anno Marić húzása, amikor eldöntötte, hogy egészen a félpályáig küldi a hátvédjeinket, akiknek átlagéletkoruk bőven harminc felett volt.
A fociban vannak dolgok, amiket nem lehet lebecsülni. Ez az egyik.
