Rég kaptak tőlem a kisemberek irodalmat, úgyhogy ezen héten pótolom hiányosságomat, és gyermekverseket hoztam. Írójuk a nem régiben elhunyt sokoldalú szerző, Csoóri Sándor.
Ő egy Székesfehérváron született Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, politikus volt. Első versei 1953-ban jelentek meg, és nagy port kavartak, hiszen keményen bírálták a Rákosi-korszakot, ez pedig természetesen tovább folytatódott a Kádár-korszakkal.
Lírája sokrétű és minőségi volt. Szürrealitás és realitás játéka gazdag képi világgal, melyben a metafizika és a természet ugyanúgy helyet kap, mint a ború és a béke. Hatott rá Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, sőt, voltaképp ő volt az, aki ezt a fajta vonalat tudta folytatni a magyar verselésben, de mégis személyessé, korhűvé téve azt.
Felnőtteknek és az ifjúságnak egyaránt írt, és mindkét oldalnak olyan sikerrel, hogy a legnagyobbak közé sorolják nevét. Gyermekverseire jellemző a rímelés, szójáték, humor, gyermeki naivitás, melyeknek köszönhetően könnyen megjegyezhetőek ezek a darabok, és színt visznek a kicsik fantáziájába valamint hangulatába.
Hókutya
Csináljatok hóembert,
Én csinálok hókutyát.Hosszú szőrű komondort,
Amilyen még sosem volt.Így gondolom, úgy gondolom,
Kész is már a komondorom.Szájában jégcsap,
Csont helyett azt kap.
Mitugrász
Papucs-anyó öreg már,
öregebb, mint hat szandál.Tipeg, topog, totyorász,
nem húzná föl Mitugrász.Mitugrásznak csizma kell,
kiverve rézszögekkel.Dehogy csizma – gólyaláb,
nem adja ő már alább.
Csináljatok hóembert,
