Verset olvasni olyan, mint egy sűrű, fűszeres ételt elfogyasztani. Ízlelgetni kell, hogy az ízekből egy átfogó gasztronómiai élményt kapjunk, esetünkben egy regényhez, novellához képest apró szövegből kerek, mély mondanivalóhoz jussunk, melyben minden szónak megvan a maga helye. Ebből fakadóan is szeretem a lírát. Emiatt is ajánlok ma nektek egy nagyszerű kötetet Závada Pétertől.
A költő neve sokaknak ismerős lehet, főleg, ha azt mondom Újonc, hiszen Peti ezen a néven vált ismertté Akkezdet Phiai rapformációval. Számomra is ez volt az első találkozás személyével és soraival, igaz, akkor még fülbe és nem szembe jutottak el hozzám gondolatai.
Hasonló közegről rappelt ez időben, mint amilyen világban én is éltem évekig, valószínű, ezért ragadtak magukkal a dalok, meg természetesen az is hozzájárult, hogy nem közhelyes, slágerrap volt ez.
Az első album (Akkezdet) szövegeinek azonban még nem volt különösebben irodalmi súlya, talán egy dal kivételével. Ezt követően jött a második (Kottazűr), egy dupla album, melyben már mélyen észrevehetők voltak Újoncon az irodalomhoz való kötődés, vonzalom jelei. Szépen kidolgozott szövegek, komolyabb mondanivalóval, mint az utca világa. Imádtam.
Ezt követte az Ahol megszakad című első verseskötete. A kötet egyrészt azért izgalmas, mert átmenet a rapperből költőbe, vagyis Újoncból Závada Péterbe, hiszen szójátékos, rímes sorokat olvashatunk, ugyanakkor pont ezért figyelemfelkeltő és merész, mivel a rímtelen, többnyire kötetlen formák napjaiban Peti bevállalta a kötött, rímes formát. Sikerült neki, nagyon jó kötetet írt.
Majd pár év múlva jött a második kötete, a Mész. Ez már egy olyan könyv lett, mely számomra valóban posztmodern, és melyben azt éreztem, igazán megtalálta önmagát stílusilag a költő.
Gyönyörűen megfogalmazott sorokban írta meg az édesanyja halála utáni szorongásainak visszatérő fájdalmát, mely tematikára a kötet címe is utal – Mész, ami ugye egy anyag, tehát anyagiság, anya…
Pár hete megvásároltam legújabb kötetét, melyet 2017-ben adtak ki, és a címe Roncs szélárnyékban. A cím alapján arra következtettem, hogy olyan lírával találkozhatok, mely egy meggyötört lélekről szól, mely hányattatott sorsa ellenére mégis megéli az élet szépségeit, hiszen szélárnyékban van. Ez a kötet pont ilyen: egy olyan dekadens közeg, melyben ott pislákol a fény. Egy olyan őszi vihar, mely nem tépi le a fák levelét. Egy olyan sziget, hol egyedül vagyunk, de a miliő, ami körbevesz, képes kárpótolni azért, amit elvesztettünk.
Egy olyan őszi vihar, mely nem tépi le a fák levelét. Egy olyan sziget, hol egyedül vagyunk, de a miliő, ami körbevesz, képes kárpótolni azért, amit elvesztettünk.
Formailag szabadverseket tartalmaz, melyekben gyönyörű hasonlatok, allegóriák adják át nekünk azt a meditatív érzést, miszerint bármennyire is figyelünk a külvilágra, végül mindig önmagunkban kötünk ki, és ott találjuk meg azokat a válaszokat, melyek visszakapcsolnak minket az egységhez, ami körülvesz minket.
Minden olvasónak ajánlom Závada Péter legújabb kötetét, nehéz letenni, bár éjszaka azért sikerül, hiszen sűrű sorok, megdolgoztatják agyunkat, de olyan formában, hogy várjuk a következő napot, hogy folytathassuk.
