A héten, február 1-jén mutatják be a Cinemaxban a Szólíts a neveden (Call Me By Your Name) c. szerelmesfilmet, melynek két központi figurája egy kamaszsrác és egy doktoráló egyetemista pasi.
Feltételezem, hogy akinél az ilyesmi kiüti a biztosítékot, az nem is kattintott ide, ha viszont mégis, akkor az is lehet, hogy ez lehetne az a film, amely alapján közelebb kerülhet annak megértéséhez, hogyan születik érzelmi kötődés, szexuális vonzódás két férfi között.
A Szólíts a neveden ugyanis ezt a világ legtermészetesebb dolgaként kezeli, és ez így helyes.
Plecsnik:
Oscar-jelölés (eddig):
Legjobb film
Férfi főszereplő – Timotheé Chalamet
Adaptált forgatókönyv – James Ivory
Legjobb eredeti filmdal – Sufjan Stevens: The Mystery of Love
Golden Globe-jelölés:
Legjobb film – dráma / Adaptált forgatókönyv / Férfi főszereplő
BAFTA-jelölés:
Legjobb film / Adaptált forgatókönyv / Férfi főszereplő
IMDb: 8,3 / Rotten Tomatoes: 96% / Metacritic: 93
Plecsnik:A története abban merül ki, hogy egy amerikai orvostanhallgató, Oliver (Armie Hammer) érkezik a kis olaszországi faluba egy értelmiség család meghívására, ahol annak legfiatalabb sarjával, a 17 éves Elióval vonzódni kezdenek egymáshoz.
Számos hétköznapi szituációban láthatjuk őket – már ami hétköznapi egy intellektuálisokkal teli család tagjainak – és ezeken keresztül rajzolódik ki, ahogy milliméterenként közelednek egymáshoz, illetve ahogy szinte grammonként növekszik a súlya annak, ami a vásznon történik.
Tulajdonképpen annak érdemes megnézni a filmet, aki nem feltétlenül a végletekből végletekbe száguldó, szappanoperába illő fordulatokat kedveli, hanem ahol a felek kiskanállal vájnak utat egymás lelkéig, és
nem attól lesz „tiltott” egy viszony, mert két férfi között alakul ki, hanem attól, amilyen szakadásokat az okozhat a fiatalabbik jellemében és személyiségfejlődésében.
Ehhez a csalogatóan kellemes hangulatú, pasztellszínű univerzumhoz pedig pompásan illik az Oscarra is jelölt indie-próféta, Sufjan Stevens filmzenéje:
