KLIKK-ARCHÍVUM
Közkedvelt Vendéglőlesen-sorozatunk 2013-ban indult útjára havi magazinunkban. A jövőben visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben korábban már jártunk, és leírjuk újonnan szerzett tapasztalatainkat, összevetve a régiekkel.
Már régóta érlelődött a Klikk Out csapatában – ételszerető emberekben az a gondolat, hogy véleményt alkossunk környékünk éttermeiről. Úgy döntöttünk, hogy havonta „titokban” meglátogatunk egy-egy éttermet egy közös vacsora, vagy ebéd erejéig, és közöljük észrevételeinket az olvasóinkkal, legyen az akár pozitív, akár negatív jellegű. Megpróbálunk objektív információkkal szolgálni, és így is hozzájárulni a megfelelő étterem kiválasztásához.
A cikk megjelent a Klikk Out 2013/01. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Első alkalommal választásunk a közismert és közkedvelt étteremre, a Csilizradvány szívében, kívülről egy amolyan „nagymamás” hangulatú, pozitív benyomást keltő épületben található Hencz Pubra esett. Este fél nyolckor érkeztünk meg az étterembe, amely már az első pillanatban szimpatikussá vált a dohányzás teljes betiltásával. Emlékszem még azokra az időkre, amikor füstös és nem éppen illatos volt a fogadtatás, de annak már jó pár éve.
A pincér 3 percen belül az asztalunknál termett, már vette is fel az italrendelést, és adta a kezünkbe az étlapot. Ő maga egyébként egy civil ruhás vendég benyomását kelti, ha nem ismernénk a helyet, nem tudnám őt azonosítani. Úgy érzem, egy pincérnek különböznie kellene a vendégtől, például egy kötény viseletével.
AZ ÉTLAP ÉS A VÁLASZTÉK
Az étlap elsőre eléggé kaotikus és szétszórt kínálat benyomását keltette. Régóta nem változtattak rajta, grafikailag és az információk tekintetében is nagyon nehéz kiigazodni rajta, mivel a temérdek étel mindegyike három nyelven is fel van tüntetve. Az ételkínálatban megtalálhatjuk a halból, bélszínből készült, továbbá pubos, magyaros, ír, mexikói, indiai és egyéb ételkülönlegességeket, amelyekkel – őszintén szólva – nem nagyon találkoztam máshol. Lehetséges, hogy a kínálat túlságosan is gazdag és sokoldalú.
Hideg előételként viszont mindössze egyetlen ajánlatot fedeztem fel. Mivel egy komplett fogást szerettünk volna elfogyasztani, így megkóstoltuk azt: a Csekovics salátát (3,70 €). Hiányoltam a választékot a levesek terén is, csak három fajta volt, és persze a halászlé. Választásunk ezúttal a klasszikus Újházi tyúkhúslevesre (1,40 €) esett. A meleg előételek közül ismét csak háromig terjedt a kínálat: azok közül pedig a chilis csirkével töltött palacsintát (3.20 €) kértük.
Főétel gyanánt szerettünk volna olyan ételt megízlelni, amelyet többféle módszerrel lehet elkészíteni.
Egyikünk választása így a Tourdemos Rossini Steakre (10.90 €) esett, ami egy bélszínből készült steak, libamájjal és mártással, köretként sült krumplival (1.20 €). A rendelés egy közepesen (medium) átsütött steaket foglalt magába. Az általunk rendelt második főétel sistergős csirke (4.90 €) volt rizzsel (1.10 €), a harmadik pedig a mexikói burrito (5.90 €), amely a pincér elmondása szerint egy csirkehúsos szotéhoz hasonló étel, rizzsel körítve. Tettünk egy negyedik próbát is, halpaprikást rendeltünk túrós csuszával (6.90 €).
Az étlap tanulmányozásával viszonylag sok időnk elment, így 19.50-kor adtuk le a rendelést. Az előételeket 15 percen belül hozta is a pincér.
Az ott töltött időt nem is igazán érzékeltük: az egész környezet retrós hatást kelt, van mit böngészni a szemeinkkel, és minden egyes ott található, régebbi tárgyhoz kellemes emlékeink fűződnek a múltból. Szimpatikus és melegséget sugall az egész közeg, mindössze pár apróságot említenék, amelyre oda kellene figyelni: a szilveszteri buliból megmaradt díszítés és az eldurrant lufik látványa sem kellemes, a meglévő kandalló kiégett és hamus belseje pedig sem lelki sem egyéb melegséget nem árasztott, holott a lángok kellemes benyomást tettek volna. Nagyon sokat tesznek ezek az apróságok, amelyekből egy tökéletes egység alakul ki.
A TESZT – ELŐÉTEL, LEVES
A Csekovics salátát megkóstolva a kicsit ecetes íz mellett elfogatható ízvilág állt össze. A saláta majonézes, állaga hasonló a hagyományos párizsi salátáéhoz, viszont ez csirke- és rákhúsból készült. Eléggé kiadós hideg előételről beszélhetünk, ami teljesen rendben volt.
A meleg előételnél (chilis csirkével töltött palacsinta) már nagyobb volt a gubanc. A tányéron egy töltött palacsintát láttunk, rengeteg „szósznak” kinéző mártással leöntve. Kóstolásakor kiderült, hogy majdnem teljesen kecsapból készült. Enyhén pikáns ízével számomra és a csapat többi tagjára sem gyakorolt nagy hatást. A palacsinta, amelyen készítették, érezhetően ugyanaz, amelyre lekvárt szoktak kenni. Na ez a étel nem vitte el a pálmát!
Kérésünkre a levest két tányérban szolgálták fel. A húsleves minden háztartásban előfordul, úgyhogy nem nehéz az ízvilágát összehasonlítani. Esetünkben ízletes, finom levest kaptunk, amely viszont lehetett volna gazdagabb, zöldséggel és főleg forrón tálalva. Emellett maradhatnának inkább a friss petrezselyemzöldnél, és mellőzhetnék a szárítottat.
Ahogy befejeztük levesünket, pár percnyi kellemes várakozás után hozták is a főételeket. A látvány és a sistergős csirke hangja feltűnést keltett az étteremben, de ez mondhatni, kellő kis reklám az ételnek, sokan felfigyelnek rá, és már kérdezgetik is halkan, hogy mi is lehet az. A tányéron az ételek kevésbé színvonalasan és gyenge kreativitással voltak feldíszítve. Gondoltuk, a séf biztosan szebb látványt is elő tudna varázsolni. Na de hagytuk magunkat meglepni a séf ízeivel…
HALPARIKÁS
Két megsütött pontypatkót kaptam, jó állagú pörkölt alappal, valamint hagyma, paprika, paradicsom, szalonna és egy hatalmas adag túrós tészta.
A ponty tökéletesen át volt sütve, finom, enyhén ropogós sült húsa csak úgy omladozott a számban.
Az alap íze is finom volt, jellegzetes halpaprikás, pörköltes íz – jó választás volt.
Amit a fogás rovására írhatunk, mindössze annyi, hogy lehetett volna melegebb a tészta.
SISTERGŐS CSIRKE
Nos, amiről szó van: csirke falatkák temérdek zöldséggel, uborkát is beleértve, bő mártással, rizzsel. A rizs finom ízű volt, nem szétfőtt és nem is kemény – tökéletes.
A sistergős csodában viszont személy szerint csalódtam. Rengeteg szójaszósz használatával előidézett ízkavalkád, amelyből nem volt kivehető semminek sem a jellegzetes íze. Rendelője szerint jó volt, viszont más, mint amihez hozzászokott régebbi látogatása során.
BURRITO
Ezt az ételt én még sosem fogyasztottam, véleményem tehát csakis a látottakat és az ízeket tükrözi. Az első észrevételem, hogy nagy a hasonlóság az előételként fogyasztott chilis csirkés palacsintával. Kóstoláskor ez be is igazolódott, ismét kecsapban úszó húsdarabkákat kaptunk zöldséggel, amelyek Uncle Ben’s-es hatást idéztek elő az ízlelőbimbóimban. Köretként piros színű rizzsel, paprikás, és párolt angol zöldséggel tálalták. Az angol zöldségre inkább nem is térek rá, mert azonnal leolvasható volt róla, hogy ócska fagyasztott zöldségről van szó, megpárolva. Ez nekem nem jött be, de fogyasztója szerint elfogadható volt. Ízlések és pofonok… Tény, hogy nem fogyasztotta el az egészet… 🙂
TOURMEDOS ROSSINI STEAK
Úgy tűnt, a médium „óhajt” elfeledte a séf, és bár igaz, hogy súlyban rendben volt az adag, de mivel két vékony szeletből készítette a steaket, nem is nagyon lehetett közepesre sütni.
Nem értem, miért nem lehet egy steaknek valódi steak formája, vastagabb, rosé belsővel, omlós, zaftos állaggal. Az ízvilággal nem volt gond, csak a kiszereléssel.
A köret érezhetően főtt burgonyából készült, amelyet megsütöttek.
Maga a hús egyébként finom, omlós és jóízű volt, csak nem steakre jellemző vonásokkal.
A DESSZERT
Desszertnek almatortát és somlói galuskát rendeltünk. Somlóiból nagy adagot kaptunk, tejszínhabbal, minden téren kiválónak mondható… Az almatorta is finom volt, de kicsit sokalltam rajta a habot, emellett torta helyett inkább pitének mondhatnám. Az íze, a fahéjas utóízzel ellenben remek volt.
VÉGSŐ ÍTÉLET
Az egész est kellemesen telt, jóllakottan távozhattunk. Igaz nem ettünk olyant, amitől hátast dobtunk volna, de egy középkategóriás étterem esetében ez éppen elegendő.
Meglátásom szerint jobb lenne ritkítani az étlapon, inkább az ismertebb ételekre és azok jobb minőségére fókuszálni. Ha viszont ez ilyen formában a tulajdonosoknak megfelel, én vendégként a főszakáccsal kicsit átbeszélném a dolgokat.
Meg kell említeni, hogy a pincérek kicsit figyelmetlenek. Többször is elmentek az asztalunk mellett üres kézzel, amikor már rég elfogyasztottuk az ételeinket.
Egyébként kellemes hangulatú, otthonos, tiszta, rendezett a helyszín, nem mellesleg pedig méretes porciókkal szolgálnak.
Az étteremben 52.50 €-t fizettünk.
Ami nem kevés, de nem is sok. Az összeg az étkek mellett tartalmazott még pár üveg, kellemesen lehűtött sört, tiszta poharakban felszolgálva. Ajánlatom a vendégeknek a következő: inkább tradicionális hazai jellegű ételekre essen a választásuk, mivel az ismeretlen étel csalódást is okozhat.
EREDMÉNY: 6,3/10
Az étterem minősítésénél figyelembe vettük a felszolgálást, a rendet, a tisztaságot, az ételt és az egész környezetet. Így átlagban a Hencz Pub 6,3 pontot szerzett a tízes skálán. A közepesnél magasabb, de nem kiemelkedő minőséggel jellemezném a helyet, amely kellemes környezetével nagyon jó összhatást gyakorolt ránk. Jó étvágyat!