„Garantáltan az év legbizarrabb filmje” – hirdeti a 444.hu. Amatőr filmfalóként más se kellett ahhoz, hogy megnézzem ezt az – egyébként nagyon félrevezető módon- horror-thriller hibridként beharangozott érdekességet.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Németh Míra
Az előzetesek és a leírások után is teljes volt a homály a sztorival kapcsolatban. Jennifer Lawrence és Javier Bardem együtt él a semmi közepén egy óriási házban, majd egy nap egy férfi és egy nő bekopogtat. Ennyi. Mindössze ennyit sikerült kiderítenem a filmről. Ez már önmagában felkeltheti a néző érdeklődését, azt üzenve: csak akkor tudhatja meg, mi is ez, ha megnézi. Hát megnéztem.
A film végén olyan nyomasztó érzés kerített hatalmába, mint soha semmilyen vizuális élmény kapcsán. Megfoghatatlan volt és nagyon beteg. A legkínzóbb azonban az volt, hogy, bár kerestem a jelentését, és nyilvánvaló volt, hogy ez egy allegorikus mű, nem jöttem rá arra, mi az a háttérmotívum, ami az egész művön végigvonul (Jézus fel-felsejlett néhol a gondolataimban, de ennél tovább nemigen jutottam).
Magyar oldalakon erre nem is kaptam választ (egyedül a Magyar Nemzet ejtett el némi morzsát az „igazságból”), csupán áradozásokat a film művészi mivoltáról és zseniális feszültségkeltéséről. Itt már nem csak azt éreztem, hogy „bár soha ne láttam volna és bár soha ne is született volna meg ez a beteg sz.r”, hanem amiatt is végtelenül dühös lettem, hogy mennyire semmitmondó a magyar sajtó.
Rákerestem hát angolul, s így viszont az első oldalon már bele is futottam a rendező interjújába, amely felfedte a jelentést. Ezt végigolvasva a libabőr futkározott rajtam oda-vissza, és a pár perccel azelőtti film-rendező-stáb-élet iránti őszinte gyűlöletem átváltott valamiféle csodálatba.