Nehéz okosat mondani annak, aki azt hiszi, ő már mindent tud.
Fotó: Pixabay
Nem vonhatjuk kétségbe, hisz nem tudhatunk gondolkodásának, elméleti tudásának korlátairól, amin belül ő már minden tud(ni vél).
Álljon itt egy idézet, Lao-ce egy bölcsessége, ami helyettem mondja ki a lényeget.
Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
Lao-ce
(Fordította: Weöres Sándor)
Mert a tudás egyik alapvető jellemzője a korlátozottság. Képtelenség mindent tudni. A tudatlanság beismerése az egyetlen biztosnak vélhető tudás, mellyel szerénységünket koronázhatjuk.
Aki a világ minden kétsége nélkül, rezzenéstelen arccal alapvető tényeket állít, s gondolatai mindenki más által tökéletesen megkérdőjelezhetetlenek, bizony, egy ilyen embertől van mit tanulnunk. A legkevésbé sem azt, amit ő szeretne. Sem valódi elismerést, sem felmagasztalást, sem meghajlást nem tud kicsikarni belőlünk. Akkor mégis mit adhat nekünk egy ilyen ember?
Megtanít hallgatni, magatartása a másokkal szembeni feltétlen megértésre tanít, és a legértékesebb, amit adhat, saját korlátozottságunkra emlékeztet.
Saját halandóságunkra, ami nélkül nem tudjuk az adott percünket értékelni. Gyakorta hisszük azt, hogy holnap is ugyanakkora lehetőségünk lesz az életre, mint ma volt. Pedig ez nincs így.