Előző cikkemben az Erik Pačindával eltöltött forgatási napot mutattam be nektek, a sorozat második részében pedig a Lukáš Čmelíkkel töltött nap élményeiről írok.
Luki teljesen más típusú srác, mint Erik. Az ő esetében az egész interjút Jojo műtermébe terveztük. Cseng a telefon, lefutok a Kék Duna előtti parkolóba, hogy felvegyem őt. A liftben rákérdez, hogy meddig fog tartani az interjú. (Ne félj, jól fogod magad érezni, nem kell semmitől tartanod! – gondoltam, de nem pontosan ezt válaszoltam).
Címlapfotó: Jojo Samek
Leülünk a fotelba, miközben Gerő Zoli és Jojo beállítják a technikát és minket, Luki kezébe dobom a focilabdát, amit Balázs hozott (ezt nem kell kopizni, a labda nem jön be minden egyes esetben) és ez a gömbölyű csoda kíséri őt az egész interjú alatt.
Az írás megjelent a Klikkout 2018/1-2. számában
A kérdések nem a focitémát érintik kezdetben, Lukit zenéről, filmekről, és a korosztálya nézeteiről faggatom.
Balázs a Csak laza interjú után hagyja dekázni Lukit, nevetés, csapatunk üdvöskéje önmagát falábúnak nevezi, de nem olyan vészes a helyzet…
Jojoval rákérdezünk, hogy akar-e stúdióportrékat.
– Nekem nem kell, de ha nektek kell, akkor okay – hangzik a picit neutrális válasz.
Persze, ahogy elkezdődik a fotózás, Lukit elkapja az egész folyamat, s amikor Jojo behúzza az óriási számítógépébe a fotókat, Luki már kifejezett érdeklődéssel figyeli az egész folyamatot.
Hupsz, megvan. Ez megy a nyomtatottba, együtt Pacsi fotójával!
Két fotó, amely kíséri eme cikkemet… Ahogy Jojo mondja: Minden fényképnek megvan a maga története!
Poór Tibor videóinterjúja ???? goo.gl/6J73FL
Varga Balázs: Csak lazán ???? goo.gl/S9JkvS
Fotógaléria ???? goo.gl/Zeopq8
