Életünket tagadhatatlanul a közösségi média vonzásában éljük. Véletlenül sem tudunk már elmenni amellett, hogy ne tudjuk meg, mit evett épp vacsorára Kiss Béla, vagy milyen életbölcsesség jutott az eszébe Kovács Ferikének.
Az írás megjelent a Klikkout 2018/1–2. számában.
Tőlük ezúton is elnézést kérek, nem feléjük mutat szarkazmusom éle, de szeretném, ha mindenki megértené, hogy a „kissbélaság” evolúciós betegséggé vált mára.
Az internet előnye, és egyben hátránya is, hogy mára mindenki elkészítheti a maga bulvárlapját, vagy tévéműsorát, amiben ő, és csakis ő a főszereplő. Voilá, máris készen vannak a netcelebek.
Mennyi ilyet ismerünk akár csak személyesen is?
A nyavalya különösképp a fiatal generációt sújtja, de láttam én már karon varjút. Mi a helyzet azonban az értelmes tartalommal?
Ki ne találkozott volna azzal a jelenséggel, hogy szidjuk a médiát, aztán otthon a négy fal között a képernyőre köpjük a diétás kólát a röhögéstől az Orrba-szájba Bukarest és ehhez hasonló műsorok láttán.
Esetleg az internet olyan bugyraiba merészkedünk, ahova még maga Győzike sem merne leereszkedni hegymászókötél nélkül. Bűnös élvezetek? Na, ki ismert magára?
Az egyetlen megoldás az ilyen tartalmakkal szemben, ha mi, egyszerű prolik megtanulunk szelektálni. Az ég mentsen meg attól bennünket, hogy ez alapján próbáljuk meg élni az életünket, hisz annyit beszélnek mostanság a média sötét oldaláról, hogy szinte elfelejtjük, hogy van neki világos is.
A véletlennek köszönhetően pár hónapja ráakadtam pár irodalommal foglalkozó oldalra, ami kifejezetten kellemes humorral operálva, számomra értékes és érdekes tartalmat közölt.
Irodalmi Lépegető! Már az oldal nevében is feltűnik, hogy maguk a készítők sem veszik teljesen komolyan önmagukat,
koszorús költőink stílusán és életén olyan könnyedén poénkodnak, hogy azt akár maga Karinthy is megirigyelhetné.
Mégsem nevezhető paródiának az oldal tartalma, hisz gyakran teljesen komoly műveket is közölnek, épp egy olyan gusztusos egyvelegben, hogy megférjen egymás mellett a kortárs modern, valamint a klasszikus irodalom is.
De, ami a legfontosabb, végre egy olyan platformon közölnek verseket és klasszikus értékeket, melyek a fiatalokhoz is eljuthatnak, és általa végre remélhetőleg egyre több fiatalnak lesz fogalma arról, hogy nem csak az iskolákban erőszakkal bemagoltatott versek léteznek a világon!
Rátérve A Dy Endre, ha még mindig nem jött meg a kedvetek az efféle tartalomhoz, legalább ilyen egyszer élünk alapon olvassatok utána milyen jó a vers! Mindenkinek! Hisz ahogy YO-LO-zsef Attilától tudjuk:
Én túllépek e mai kocsmán, az értelmig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát.
