Az első járási osztály bajnokságának félidejében vezettük a táblázatot, és ekkorra már a Bacsfa az egyik legnagyobb ellenfelének tekintett minket a bajnoki cím megszerzésében.
A tavaszi bajnoki rajt egy szomorú eseménnyel kezdődött, felröppent a hír, hogy rivális csapatunk edzője, id. Medgyes Józsi súlyos beteg, és 1997. májusában az örök focipályákra költözött. A Bacsfa csapatát testvére, Medgyes Péter vette át, és már tavasszal ő vezette csatába a legénységet.
Közeledett a nagy visszavágó dátuma, és mindenki tisztába volt azzal, hogy ez a mérkőzés döntheti el a bajnoki cím sorsát.
Vezettük a táblázatot, és minden meccsen úgy léptünk pályára, hogy hozni kell a kötelezőt.
Ez a tény óriási nyomást helyezett fiatal játékosaim vállára, de nem tudtunk veszíteni, a Bacsfa sem.
Eljött a revans dátuma, és mindkét csapat óriási figyelmet szentelt mérkőzésre, hiszen tudtuk, az, ott, akkor, eldöntheti, hogy ki nyeri a bajnoki címet.
Nincsenek feljegyzéseim, mennyi néző látogatott ki a meccsre, de valaki megszámolta, 92 autó parkolt a pódafai pálya körül. Németh „Córi” Tibor, az akkori bacsfai menedzser meg is jegyezte: Szigi mennyi ember jött ki ma meccsre!
Olyan emberek látogattak ki, akiknek a nevei jól csengtek a Csallóköz futballéletében. Ott volt többek közt Sántha Imre bá, a DAC elnöke, Kalmár Laci, akit nem kell különösebben bemutatni, ha jól emlékszem, Simon Gyuszi és Lieskovsky Stano, de több rivális csapat játékosa is kijött a derbire.
Idegesen kezdtük a mérkőzést, és a hórihorgas Navrátil Karcsi egy szép találattal vezetéshez juttatta a Bacsfát.
Fokozatosan kezdtük átvenni a kezdeményezést, a jobb szélén vezetett folyamatos támadásainkkal Parika kergette őrületbe a bacsfaiakat.
Elég feszült volt a mérkőzés, és állítólag a hegyétei tehenek is megugrottak az istállóban a hangom hallatán, de egyenlítettünk, és a vezetést is sikerült megszereznünk.
Az NB I-et megjárt Medgyes Peti is pályára lépett, de már nem tudott újítani az ellenfél, viszont mi berúgtuk a harmadikat, és megnyertük a mérkőzést.
3:1 – vége…
Ezen a találkozón a lehető legerősebb felállításban léptünk pályára:
Pócs – Raisz, Nagy, Marczel, Vodnyánszky
Végh, Kovács, Bubenyík R., Bubenyík M.
Juhos, Sípos
Góllövők: Juhos 2 és Bubenyík Miro
Ami ehhez a mérkőzéshez hozzátartozik, hogy mindkét csapat nagyon sportszerűen viselkedett a futballpályán, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bacsfaiak mérkőzés után bejöttek a Mini presszóba egy üdítőre, és ha kicsit szomorkodva is, de elfogadták a vereségüket.
A bajnokságot illusztrálom az alábbi táblázattal. A nagy bacsfai menetelést egyedül a Rapid Dunaszerdahely állította meg, mert a következő években minden évben felkerültek egy osztályt és meg sem álltak a másik ligáig.
Bár a fotók minősége hagy némi kívánnivalót maga után, az értékük annál nagyobb. További fényképeket a Rapid csapatáról következő cikkeinkben láthatnak.
