Dunaszerdahelyen létezik egy barátokból álló funky zenekar, kik a GrooveTrain nevet viselik. A zenekar basszusgitárosával, Szabó Lacival beszélgettem.
Fotók: Ugróczky István
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/01-02. számában.
Az előzmény: Ezthallgasdmegë – A lelket utaztató zenevonat
A zenekar Facebook-oldala: GrooveTrain
Mesélnél kérlek a zenekarról? Kik a tagjai és mióta léteztek, miket játszotok?
A jelenlegi GrooveTrain tagjai egytől egyig színpadedzett zenészek, akik vagy 10-15 éve nyúzzák a hangszereiket. Sanyival (gitár) gyerekkorunk óta ismerjük egymást, Gerővel (dob) 10 éve egy ritmusszekciót alkotunk, Brigivel (ének) és Barnival (szaxofon) pedig szintén álltunk párszor egy színpadon korábban.
A hangszeres tudás mellett fontos szempont volt a válogatásnál, hogy sok jó, derűs ember kerüljön a zenekarba, enélkül nem lehetne funky-t játszani. Brigi, az énekesnőnk például egy tipikusan ilyen ember, hogy ha csak meglátom, kedvem van megölelni.
Mit jelent számotokra ez a zenei stílus, és mi az, ami miatt megtaláltátok magatokat benne?
A funky a feketéktől jött, így egy nagyon derűs, pozitív zene, számunkra az életigenlésről szól.
Ha mindenki csak egy kicsit többet foglalkozna azzal, ami boldoggá teszi és kevesebbet a kesergéssel, akkor egy sokkal szebb világban élnénk. Mi ehhez próbálunk egy hangyányit hozzátenni a magunk részéről, a koncerteken közvetített energiával.
Zeneileg arról szól a funk, hogy egy ritmikus 4/4-es groove-ban a hangsúlyos 1 és 3 közötti (bólogatós) szüneteket kitöltjük és közben grimaszt vágunk! Az átérzéséhez javasolnám a kedves olvasónak, hogy tegyen be egy James Brown- vagy Stevie Wonder-dalt a háttérben – George Clinton mondta egyszer, hogy minél többet beszélünk a funky-ról, annál kevésbé értjük vagy érezzük.
Dunaszerdahelyen, vagy egyáltalán a környéken az ilyen stílusú formációból sajnos nagyon kevés van. Szerintetek miért?
Röviden, ennek két okát látom:
1. A funky stílus tipikusan (afro)amerikai zene. A stílus meghatározó szereplői szinte egytől egyig amerikai feketék, akiknek jobban a vérében van ez a ritmikus zene. A fehéremberek inkább megtanulják ezt a stílust.
2. A jelenlegi korszellem részévé, trendivé vált a panaszkodás, kesergés. Valljuk be őszintén, azért ebbe az irányba nem teljesen illik bele a funky világa. De lehet rajta változtatni, ez is a küldetésünk a GrooveTrainnel.
Ti mint zenekar, csak coverokat adtok elő, vagy saját produkcióval is foglalkoztok?
Két éve, az első próbákon a rockzenekari múltunk miatt akármilyen funky-dalt kezdtünk el, a dal végére mindig rock lett belőle. A rockzenei alapokból a húzás, a „drive” megvolt, de az a bólogatós, lüktető „groove” hiányzott. Ekkor határoztuk el, hogy rendesen megcsináljuk a házi feladatunkat, és a funky-t az alapjaitól sajátítjuk el. Az első ránézésre egyszerű, Sex Machine-féle dalokkal kezdtük, fokozatosan haladtunk Kool and The Gang- és Earth, Wind & Fire-dalokon át egészen a 90-es Jamiroquaiáig. Nem zárjuk ki a saját dalokat, van is jó pár ötlet a tarsolyunkban, de ahhoz még szeretnénk többet csiszolódni.
Tudnátok mondani példaképeket a funk világából, akik inspiráltak titeket?
James Brown a zenéjében rejlő elemi erő, Stevie Wonder az életigenlése és Michael Jackson a zenei sokoldalúsága miatt. Mindhárom előadótól játszunk pár dalt.
Az eddigi epizódok:
Blues, a kék ördög zenéje // The Butchers: Ez az igazán nekünk való dallamvilág!
Ezthallgasdmegë: A mennyei dub // “Finom rezgéssel tápláljuk szétzilált és összezavart fogyasztói lelkünket”
Szabadság, spontaneitás és hihetetlen mértékű kreativitás (Interjú) // A százéves jazz
A heavy metal hajnala // Koppány és Csonga Erni válaszol
Íme a hiphop // Dreeko és Zirig Árpi, illetve párkányiak válaszolnak (Ankét)
