A jegyzetem elején szeretnék pár szót ejteni egy játékosról. Száraz Benjamin. Az egyik felkészülési meccsen komoly sérülést szenvedett, s pár másodperc után egyértelmű is lett, hogy egy ideig eltart Benjamin visszatérése a kapuba. Na, ezzel a Benjaminnal véletlenül összefutottam a Grand bárban, talán két órával a meccs előtt. Pár szót váltottunk. Amikor felállt, pár lépést tett és láttam, hogy még eltart, míg kapuba állhat. Nemcsak, mint együttérző kapus: Benjamin, minél hamarabbi visszatérést kívánok!
A meccsről, avagy a gólra várva
A félidőben Szigivel találkozom:
Lécci, a játékosok osztályozásával együtt küldd el a top három játékosunk nevét a mai meccsből. Arcán hasonló kifejezést láttam, mintha megkérném, hogy hívjon fel egy tisztességes politikust…
Az első félidőben a kurva hideg mellett, kurva unalmas focit láttunk, tulajdonképpen a meccs megváltozott egy „Gólra várva” című előadásra. Miután Divković labdája bepottyant, hiányzott még a pont az i betűre, melyet elutasított Davis, de Herc megadta a kegyelemdöfést.
Egyértelmű, hogy ennek a csapatnak hiányzott Pačinda, de ezt a témát a többi DAC-os téma elemzésével meghagyjuk egy … na, de ez meglepi…
Hm…, ha csupán egy szóval kellene jellemeznem a csapatunk teljesítményét, akkor a „bizonytalan” szó jut az eszembe.
A védelmünk tuti, hogy bizonytalan volt, mindamellett, hogy Macej kifogott egy jó napot. A három pont jólesett, mint egy csésze rumos tea, de a jó játék befagyott, mint az újságírók számítógépe. A tabellában viszont három ponttal gazdagabbak vagyunk.
