A héten mutatták be Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, A félkegyelmű című regényének színpadi adaptációját a budapesti Pesti Színházban. Volt szerencsém látni a darabot a szombati nagy premier előtt.
Szentpétervár, 1869. A gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre szélesedik. Az ország vezetése pompába öltözve hizlalja magát. A pénz, az önzés és a felületesség prioritássá válnak a mindennapi életben. Mocskos és zajos utcák. Minden ház aljában kocsma. Az emeleten bordély. Apák és fiaik vakulásig vodkáznak. Próbálják felejteni, hogy egykor emberek voltak. Anyák és lányaik az emeleten árulják testüket. Erre a világra néz Dosztojevszkij pétervári saroklakásának egyik ablaka. A másikból egy távoli templom tornya látszik. Dosztojevszkij leül az íróasztalához, és írni kezd. Vajon a krisztusi szeretet meg tudná menteni a mai világot? – teszi fel a kérdést, amelyre a Vígszínház fiatal alkotócsapata próbál választ találni.
Az orosz íróóriás egyik legjelentősebb művét dolgozta át ifj. Vidnyánszky Attila rendező. Először tevékenykedett direktorként a Vígszínház társulatával, és így nyilatkozott a darab kapcsán:
“Miskin herceg sem akarja megváltani a világot, A félkegyelmű sem ad konkrét kérdéseket. A mi feladatunk ezeket a kérdéseket megtalálni, újrafogalmazni, kideríteni, hogy ma egyáltalán szükségünk van-e kérdésekre? Ki számít ma jó embernek? Mi számít ma erkölcsösnek? Mit jelent az, hogy álszentség? Milyen embernek kell lennünk egyáltalán a 21. században?”
Sokat vártam ettől az előadástól, egyrészt, mert egy Dosztojevszkij-mű mindig tartalmazza a lélek kettősségének vívódását, ezáltal mély, emberközeli mondanivalóval bír, másrészt még nem láttam rossz darabot vagy előadást a Pesti Színházban, és nem jellemző rám, hogy elfogult lennék, elég kritikus tudok lenni, még azzal szemben is, ami a szívemhez közel áll, fontosnak tartom az őszinteséget.
Összegezve a bemutatót, azt kell mondanom, nem csalódtam. Mesteri, minimalista díszlet, kiváló zene és dialógusok szőtték egybe a herceg és az egykori orosz sors történetét, mely mondanivaló mai társadalmunktól sem áll messze, de ahogy Jordán Tamás színész, rendező is mondta egy interjújában, az előadásoknak velejárójuk, hogy reflektáljanak a korszerű társadalmi eseményekre is.
Visszatérve, olyan színészek emelték a magasba és a színpadra az előadást, mint Nasztaszja Filippovnaként Petrik Andrea, Édesanyaként Venczel Vera, Ganyaként Csapó Attila, Lebegyevként Király Dániel. Az adaptáció Makai Imre fordításából készült, az élő zene és hangdesign Wunderlich József munkája. A díszletet Peter Sparrow, a jelmezeket Vecsei Kinga Réta tervezte. Közreműködtek a Budapest VI. Kerületi Erkel Ferenc Általános Iskola kis növendékei is, kórusvezető pedig Hajzer Nikolett volt.
Most kiemelném azt, ami nagyon tetszett, és azt, ami kevésbé. A darab folyamatosan önreflexív (pl. narrálja pár másodperc megállással a szereplő, mi fog történni, míg a többiek lefagynak, mint a kit-kat reklámban), valamint a zenét is a színpad bal oldalán ülve irányítja, loopolja Wunderlich József, ki idővel részesévé is válik az előadásnak. Negatívumként azt éltem meg, illetve zavaró volt, hogy a herceget alakító Vecsei H. Miklós karakterének mozdulatai, testtartása szinte teljesen megegyeztek a korábban látott A Pál utcai fiúk előadás Nemecsek Ernőjével, ugyanis abban ezt a fiút formázta meg, nehéz volt olykor elvonatkoztatni.
Ajánlom A félkegyelműt azoknak, akik szeretnek gondolkodni, ha színházba mennek, és nem csak kikapcsolódás céljából látogatnak el az előadásokra, mivel abszurditásának és mondanivalójának köszönhetően nem egy könnyen értelmezhető darab, de minőségi és kiváló adaptáció.
