Guillermo del Toro legújabb filmjét nagy várakozás övezte, már a tesztvetítések és a kritikusok értékelései is mind azt mutatták, hogy egy újabb komoly filmre számíthatunk a Faun labirintusa alkotójától. Nem kellett csalódnunk, a végeredmény zseniálisra sikeredett!
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Nagypál Levente
A víz érintése egy egyszerű recepten alapul: adott egy mesés elemekkel teletűzdelt történet nem hétköznapi szereplőkkel (ezt a narratíva is megerősíti), és ebből próbálnak meg kihúzni valami egyedit. Egy groteszk, naturalista és megdöbbentő élményt kapunk tálcán a rendezőtől.
A legnagyobb hangsúlyt a film Elisa és a lény kapcsolatára helyezi. Egy rettentően érdekes koncepció alakul köztük a létrejövő érzelmeknek köszönhetően. Ez lehet, hogy egyesek számára megbotránkoztató, mégis ha túl tudjuk magunkat tenni a sztereotípiákon, akkor megérthetjük a történet lényegi mondanivalóját.
Talán nem titok – a felvezető narrációból is kiderült – hogy
a film lényegében a külsőségek és belső tulajdonságok kontrasztjára épít. Célja, hogy a néző fejében is átértékelődjenek a látottak, és egy szubjektív képet alakítsanak ki pozitív és negatív karakterekről.
A nézőnek magának kell rájönnie, hogy korán sem a különös teremtmény a rosszfiú és a gúnyos bájgúnár a követendő példa a történetben. A lény csúfsága ellenére ugyanolyan élőlény, akár mindenki más, képes igazi érzelmek kialakítására, egy szerethető figura, aki élő tükröt tart a szépségideákat követő torz társadalom elé.
A kritika további része elolvasható az f21.hu-n.
