Mára egy tehetséges budapesti srác dalszövegátiratát hoztam nektek olvasnivalónak a szombati reggeli vagy 10 órai mellé, hogy jól induljon a nap. Ő Véssey Miklós.
Érdekes pár perc volt a mi megismerkedésünk Mikivel. Egyszer a háziorvosom rendelőjének bejáratához értem, de zárva találtam, viszont az előtte lévő lépcsőn egy fiút láttam ülni könyvvel a kezében.
Mellételepedtem. Szabó T. Anna Törésteszt című kötetét olvasta. Megjegyeztem halkan, „ez egy jó könyv”.
Két okból tettem, elsősorban, mert tényleg úgy gondolom, hogy egy nagyszerű novellagyűjtemény, másodsorban, mert nagy örömmel tölt el, ha látom, hogy valaki olvas, ráadásul minőségi irodalmat, és a konverzáció elindítása amolyan „kíváncsi vagyok, milyen ember is vagy” jelleggel indult. Végül oda lyukadtunk ki, hogy nemcsak, hogy könyvmoly, akár csak én, hanem ír, ráadásul verseket is, mint én.
Miután kijött az orvostól, abban maradtunk, hogy majd a híres, nevezetes fészbúkon keresztül felvesszük a kapcsolatot egymással, és mutatunk egymásnak irományokat. Ez a folyamat azóta is tart. Hála Istennek, hiszen tehetséges emberkével hozott össze a sors.
Fontos tudni Mikiről, hogy 1990-ben született Budapesten, jelenleg az egri Eszterházy Károly Főiskola testnevelő szakos hallgatója. Edzőként dolgozik óvodás és kisiskolás gyerekekkel, emellett aktív résztvevője Lackfi János kreatív írás kurzusának.
Verseket és novellákat is ír, 2013 óta publikál irodalmi folyóiratokban.
Alább Nick Cave, Stagger Lee c. dalának átiratát olvashatjátok tőle. Véleményem szerint csontig hatol a mondanivalója, és elismert kortárs szerzők fordításainak, átiratainak méltó testvérei az alább található sorok.
STAGGER LEE
Sűrű volt az éjjel, mint a kátrány.
Minden pénzét elvesztette kártyán
Mr. Stagger Lee.
Rossz lapok. Blöffölni nem tudott.
Rekedten szólt: még egy kör rumot
hozzanak neki,
ám a kocsmáros a földre nézve
ezt motyogta: „Elfogyott a pénze,
Mr. Stagger Lee…”
„Értem Johnny, nincsen semmi kényszer”
válaszolta, s mellbe lőtte hétszer
Mr. Stagger Lee.
Látván ezt Ginette, a szőke szajha
felkiáltott incselegve: „Ejha,
Mr. Stagger Lee!
Végre megmentett a főnökömtől!
Halgassa, a szívem hogy dörömböl,
csak ön kell neki!
Látom, válla mily terhes a gondtól,
meséljen hát, mielőtt kigombol,
s ruhám leveti.”
A vadász se volt rest, ölbe kapta,
s elpanaszolta neki: az anyja
úgy volt, elveti,
pénze nincs, a felesége csalja,
s elaludt mélán Ginette-re hajtva
fejét Stagger Lee.
Kint az égre sárgát hányt a hajnal.
Arra ébredt sajgó, száraz aggyal
Mr. Stagger Lee,
hogy Ginette a jegygyűrűjét lopja.
„Sejtettem, semmi sincs ingyen” mondta
rekedten neki,
„tessék, itt van neked hét kis ékszer.”
Ginette-et is mellbe lőtte hétszer
Mr. Stagger Lee,
s eldobta a pisztolyt fintorogva.
Két hullától bűzölgött a kocsma,
arcuk gyermeki
békéjét elnézve inni kezdett,
hosszan hallgatva a hullacsendet
Mr. Stagger Lee.
Dél volt, mikor benyitott az ördög.
„Üljön mellém, magának is töltök”
mondta Stagger Lee.
Farkasszemet nézve ittak estig,
majd így szólt az ördög: „Maga tetszik
nekem, Stagger Lee,
mondja velem együtt: nincsen Isten.”
„Hisz akkor nincsenek bűneim sem,
nincs mit veszteni?
Ezt sehogy se foghatom fel ésszel.”
A sátánt is mellbe lőtte hétszer
Mr. Stagger Lee,
majd magára célzott: „Hogyha Isten
bennem van, most meneküljön innen!
Szenteste van, hófehér karácsony,
meg kell dögleni.”
Elámult az üres kattanáson.
