Ez egy könyvajánló lesz. Mégpedig egy olyan könyv ajánlója, amit egy férfi írt a nőkről. 12 olyan nőről, akiknek sorfordító helyzetekben, életük legnehezebb viharaiban kell helytállniuk.
De óvatosan ám, kedves olvasó, mert gyakorta kapaszkodni kell, lehetőleg az erősebbik kezükkel, hogy a másikban a könyvet gyengéden tartva mégse fulladjunk bele ezekbe a nagy, háborgó érzelmi mélységekbe. Bizony! 12 nő történetét meséli el egy férfi. Nem egyszerű nők történetét.
Forgách András: 12 nő voltam.
Csak arra tudok gondolni, hogy Forgách András Budapest legrégebbi és legforgalmasabb belvárosi sétáló utcáját koptatva terepgyakorlatozott, sorra vette a nőket, a női arcokat, majd nekifogott az írásnak. Szabadon engedte a fantáziáját, mely még számos emlékkel, élménnyel keveredve adta ki azt a víziót, melyben egy-egy nő hitelessége ilyen torzíthatatlan valósággal elevenedik meg.
Minél karakteresebb lehetett egy nő, annál inkább megihlették őt. A szép arcú lehetett a balett-táncos; a kövérkés, sovány arcú, aki egy repülőúton 25 kiló fogyást produkált; az asztronauta doktornő, aki a biszexuális amerikai partnerébe lesz szerelmes, majd váratlanul szül egy japán gyereket, pedig a kimért, egyenes tekintetű, és még sorolhatnám.
Úgy vonzott magához ez a könyv, mintha mágnes lett volna. Még a könyvesboltban került először a kezembe, azonnal el is olvastam két történetet.
De akkor még nem vettem meg. A legutóbbi könyvesbolt körüli szaglászásom alkalmával viszont újra eszembe jutott, hogy mekkorát ütött az az első két sztori. Meg is született hát a döntés, most elhozom. Az utolsó, szakadt példányt sikerült megcsípnem. Két nap alatt fel is faltam az egészet. S ez a sok nő, ezzel a sok kérdéssel és kétellyel még mindig itt kóvályog a fejemben, továbbra is keresve a válaszokat és az okokat, melyeket az író már nem ad(hat)ott a szájukba.
12 nő mesélt, én pedig hallgattam és egyre jobban éreztem magam közben. Megnyugtató, hogy nem az egyetlen vagyok, hanem egy a sok közül, aki szenved, aki boldog, aki vágyakozik és aki sóvárog.
Akiknek a leginkább ajánlom:
– Nőknek! Olyan nőknek, akik azt hiszik, ők az egyetlenek abban a bizonyos cipőben.
– Férfiaknak! Akik azt hiszik, hogy értik a nőket. Pedig hát…
– S mindenki másnak, akik izgalmas (izgató), feszült, életszagú történetekről szeretnének olvasni.
