(Kupabeszámoló helyett)
Szóval? Búcsúztunk a kupától, így maradt számunkra a bajnokság, ahol jelenleg a második helyen állunk. Tisztítsuk ki fejünket a friss levegőn, szívjuk tele tüdőnket, hogy a vénáinkban csörgedező vér oxigénnel telítődjék! Öszpontosítsunk! Kell-e még extra motiváció? Nekem ugyan nem! Én hiszek benne! Nem lehet hibázni többet, ébresztő! Nem voltam Nagyszombatban, ezért a meccsről egy szót sem írok. Volna itt viszont pár gondolat, amit megosztanék most Önökkel/Veletek.
A DAC újkori történelmének legeredményesebb korszakát éljük napjainkban. Mindaz, ami most történik, holnap már a múlté lesz, ezért nem árt, ha kellőképpen átéljük, és főleg megéljük a pillanat varázsát. Amit eddig csak az unokáinknak mesélünk – mély áhítattal –, most elérhetővé válhat mindannyiunk számára. 1993. szeptember 28-án a DAC–Salzburg UEFA-kupamérkőzéssel lezárult egy korszak. Lezárult a dunaszerdahelyi labdarúgás aranykora. De előkerült a kulcs, a rozsda marta lakat kulcsa. Fényezzük ki hát, olajozzuk meg megkopott szerkezetét! Tegyük helyére a dolgokat, már csak egy kattintás, és kinyílik az ajtó!
Vén Európa, ajtódon kopogtatunk! Kérünk Téged, engedj bebocsájtást nékünk!
Közel negyed évszázad telt el ’93 óta. Ez a 25 év lehet mázsás teher, ugyanakkor lehet az akarat és a küzdelem motivációja! Ez a huszonöt év, amely alatt egy új nemzedék bontotta szárnyait, hosszú idő.
Többen közülük a szabadság tárházát kihasználva, valóban el is repültek a szélrózsa valamelyik irányába, hogy új életet kezdjenek egy szebb jövő reményében. Mi, akik itt maradtunk a Csallóközben, de a Felvidék bármely többi pontján… Mi, akik továbbra is valljuk, érezzük, és nap mint nap, szembenézve kisebbségi létünk nyűgével – de ugyanakkor megmaradásunk dacával is – vállaljuk Vörösmarty Mihály Szózatának megható sorait:
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Mi most történelmi pillanat kapujában tipródunk! Ha Vörösmarty a nemzet ébresztője, akkor a DAC egy nemzetrész lámpásának a kanóca! Manapság kevés dolog emel fel nagyobb tömeget, mint a foci összetartó ereje! A siker mindannyiunké (lehet), ezért a siker egyben mindannyiunk érdeke is. Tudom, most jön az a mondat, mely a fociszkeptikusok szájából már számtalanszor elhangzott:
De ettől még nem lesz olcsóbb a boltban a tej meg a kenyér!
Nos, ez igaz. Nem lesz olcsóbb, de sokkal ízletesebb és sokkal zamatosabb lesz (lenne!)! A szánk íze tenné azzá! Mi magunk tennénk azzá, beleharapva a csallóközi rónákon érlelődött gabona „gyümölcsébe”. Közben elménkben lakozva a tudattal: a DAC ismét régi fényében pompázik! Újra sárga-kék örömtüzek gyúlnak, szívünk pedig csordultig telik szenvedéllyel. Legyetek hát ezért elnézőek velünk, mi erre vágytunk, és vártunk már hosszú ideje!
Nincs gyönyörűbb otthon a szülőföldnél, és nincs jobb érzés, mint mikor a szülőfölded csapata kilép Európába!
Szurkolhatsz a Barcának vagy a Juventusnak. Lehet kedvenced egy angol focista, igazán csak az éltethet, ha az a csapat ér el sikereket, amely mellett testben és lélekben felnőttél. Ezért, aki ehhez a sikerhez akár egy mákszemnyit hozzátehet, az tegyen is! Együtt a klub, a játékosok és a szurkolók. Tegyünk meg érte mindent, közösen! Szívvel és alázattal!
Mindenki Pozsonyba!!!
(Roberto)
