A zenész ismérve, hogy zenei tehetséggel megáldva és valamely hangszer segítségével képes kifejezésre juttatni önmagát. Kérdés viszont, hogy lehet-e bárkiből zenész?
Kodály szerint mindenkit meg lehet tanítani énekelni valamilyen szinten. Újabb kérdést vet fel viszont, hogy erre vajon tényleg szükség van-e? Régebben, ha egy zenész érvényesülni szeretett volna, nem volt egyszerű dolga, hisz végig kellett kapaszkodjon a ranglétra minden egyes fokán, míg a földre köpködős csehóktól eljutott a nagyszínpadig, és az esetleges népszerűségig.
Az írás megjelent a Klikkout 2018/3. számában.
Manapság mondhatni sokkal könnyebb dolga van az embernek, hisz csak feltölt pár felvételt magáról néhány platformra, aztán várja, hogy felfedezzék. Mivel az internet pusztán önmagában még nem garantálja azt a pár perc hírnevet, a leleményes ember felfedezte magának a tehetségkutató műsorokat.
A különféle Kispirics´s got Megacsillagfaktor és az ehhez hasonló fantázianevet viselő műsorok már több mint egy évtizede képezik a karácsonyi programot a bejgli mellé,
mégis egy kezemen meg tudom számolni, mennyi ténylegesen értékes énekest adtak ezek a műsorok a magyar zeneiparnak.
Gondolok itt azokra, akik ténylegesen fennmaradtak a köztudatban, és nem csak végigfalunapoztak egy nyarat. Persze, nem kötelező velem egyetérteni, de szerintem az ilyen műsoroknak már le kellett volna áldozni. Kimerült, kifogyott, egyszerűen képtelenek vagyunk kitermelni annyi „tehetséget”, amennyiből évi három ilyen műsort érdemes lehet fenntartani.
Ilyenkor jöhetnek aztán a másodosztályú muzsikusok, és nekik, valamint a média jelenlegi divatjának köszönhetően az ilyen műsorok hangsúlya a tehetségről áthelyeződik a show-ra. Nem baj, ha nem tud annyira énekelni, ha egy komplett szoborcsoport meredezik a ruhájáról, tizenhat táncos ugrál mögötte lángcsóvák felett, lehetőleg meztelenül.
Mindent meg kell tegyünk a nézettségért, nemde?
De sajnos, vagy épp szerencsére nem mindenkiből lehet rögtön „profi”, és van, aki még mindig a szamárlétrán igyekszik felkapaszkodni. Járásunkban is rengeteg amatőr zenész és zenekar tevékenykedik ma is. Van, aki pusztán csak a zene szeretetéért muzsikál, de olyan is akad, aki tényleges babérokra tör. Akárhogy is, a szamárlétra lépcsőfokait, a különféle koncerteket közönség nélkül nem érdemes tető alá hozni.
Nincs egyszerű dolga az amatőr bandáknak, mert sajnos nincs olyan szórakozóhely vagy rendezvény, ahol amatőr zenekarok rendszeresen felléphetnének, hacsak ők maguknak ki nem talpalják. Ez hiánycikk nálunk, pedig igény lenne rá. Vigyázzunk, nehogy a végén a helyi bandáknak is a tévébe kelljen menni fellépni. Mert akkor épp az veszik ki belőlük, amiért érdemes elmenni egy-egy koncertjükre. Az egyediség.
