Magazinunk vasárnapi mixsorozata, a Vikkendhouse ezen a héten a 30. epizódjához érkezett. Hajdanán főleg hazai lemezlovasokat és kedvenc zenéiket ismerhettétek meg, de ahogy telt az idő, úgy bővült a kör hazai és környékbéli zenegyűjtőkkel, a zenében, kultúrában jártas és ismert arcokkal is.
Fotók: Ugróczky István
A mai, jubileumi epizódban kedvesemet, a pozsonyeperjesi Hipik Annát és tíz kedvenc zenéjét ismerhetitek meg. Annát néhányan már ismerhetitek a Tollas Rádió Verses rovatából, a pesti kortárs színházakból és a Gombaszögi Nyári Tábor szervezőcsapatából is.
Lemaradtál az eddigiekről?
Ismerjük meg Annát:
A zene által találkoztunk tavaly a Gombaszögi Nyári Táborban. Életem egyik legmegemlékezetesebb bakelitlemezes élménye volt amikor egy délutánon Durvacrew színpadon zenéltem. Valami különleges atmoszféra alakult ki akkor a közönség és köztem. Anna is a chillezők közt hallgatta a szettemet, azzal az átéléssel, ammi arról árulkodott, hogy a zene minden formáját érti és érzi. Azóta sikerült őt jobban megismernem és belelátnom picit a zenei, lelki világába, amiből ti is kaptok egy adagot!
Hogy jutottál el Eperjesről Budapestig?
Szeretném azt mondani, hogy még mindig az az eperjesi, Duna-parti lány vagyok, akit a folyóparti zajok, a kerti neszek és a focipályán szotyit köpködő falusi öregek neveltek föl az anyja és az apja mellett. Most, mivel Pesten élek, és nincs túl sok időm a rakparton üldögélni vagy egyéb természetközeli helyre menni, sokkal inkább vagyok egy 8. kerületi felemás zoknis egyetemista. Nappal konduktorhallgató, éjszaka recepciós vagy egy halkan horkoló nő, attól függ. De különben meg egy kaméleontestbe ragadt madár (bár pont a napokban beszéltük, hogy valószínűleg zsiráf lennék, ha állat lennék!). De mindegy, egy szárnyas kaméleon úgy is, aki berepült két éve egy színházba: ott hagyta a lelkét, de magával vitte az ambícióit. Ebből lett az, hogy a mesterszakomat, amit jövő szeptemberben meg is kezdek, remélhetőleg már a színházi nevelési szakon fogom végezni. Ámen.
Milyen zenék veszik körül a mindennapjaidat?
A szabad akaratomból válogatott zene nekem gyógyszer, a legtöbbször szó szerint. A munkahelyem egy urambocsá’ kommersz kocsma fölött van, így van, hogy egyhuzamban 14 órán át zúdul a fülembe a „when love takes over”, pedig már vagy 10 éve nem sláger, vagy a Despacito reggae-változata, ne adj isten a Macarena – persze kockás miniszoknyás hoszteszcsajok táncával kísérve.
Az oviban, ahol gyakorlaton vagyok, kimeríthetetlenül szól Gryllus bácsi összes dala, így mikor meseolvasásnál kikapcsoljuk a CD-lejátszót, pár pillanatra felnézek az égre és elmormolok egy köszönömöt a csöndért. Aztán felszállok a metróra, és ott vannak az olcsó, rosszul szigetelő fülhallgató-betyárok. Na, akkor telibe jön a ,,tuctucmetálmix”, hogy minden végletet kimerítsünk aznap. Persze én is bedughatnám a fülem, de hiányzott már annyira az olvasás, hogy a közlekedős időket inkább töltöm ki azzal. Nekem a szabadságom zeneileg a JBL-em és a párom lemezlejátszója, az NTS rádió a szerdahelyi reggeleken, a KEXP a gyertyagyújtós önvizsgálós éjszakákon. Aztán, ha tényleg felszabadulok, a gitár… a csillogó ujjkeményítő húrok és az a kecses forma.
Az utóbbi időben rengeteget tágult a zene univerzuma előttem. Mióta majdnem lekéstem egy berlini gépet, hogy megvegyek egy Sly and the Family Stone-duplalemezt, átértékelődött az idő is, amit a zenehallgatással töltök. Sokkal inkább társ lett.
Igaz, hogy az összes nagy kedvenc előadód nő?
Ahogy azon gondolkodtam, kik a kedvenc előadóim, rá kellett jöjjek, hogy majdnem mind nő, de vannak, illetve csak voltak férfihangok is, akik megdobogtatták a szívemet. Közülük örök szerelem Sam Cooke, lelkitárs – „i was born by the river” – énekli, mint én, ha hallom – mindegy hol vagyok, vagy David Gilmore, ó! Azok a csodálatos nők pedig: Laura Marling, a legnagyobb vigasz, Nai Palm, a kimeríthetetlen energia, és Alice Phoebe Lou az észak-afrikai szőke ciklon. Micsoda nők! Zenekarok közül a kedvencem pedig a Pink Floyd. Sosem felejtem el, mikor 17 évesen vettem egy CD-lejátszót (ami már mindenhol cikinek számított), csakhogy bárhol hallgathassam az Ummagumma albumot.
Mi a legjelentőségteljesebb koncertélményed?
Tulajdonképpen elég sok koncerten voltam, különböző fesztiválokon, de a legmeghatározóbb koncertem az volt, mikor teljesen spontán elmentünk Palya Beára. Nem volt túlzottan kedvem hozzá, aztán a végére csurom vizesre táncoltam magam és belém költözött 7 beyoncényi energia. De valami hasonló élmény volt Akua Naru is.
Ez az 50 perces zenei szelekció egy valóságos utazás. A zenék közt szerepelnek koncertfelvételek, magyar és külföldi előadók egyaránt.
Anna üzenete a mixhez:
A mixet az engem valaha leginkább megérintett dalok alkotják, amik kábé olyan intim betekintést adnak a lelkembe, mintha már éltünk volna együtt, egy faházban az erdő szélén! Hagyd magadon végigcsorogni. Legjobb, ha most magadhoz veszel egy üveg bort és beülsz a kádba, aztán a csappal egy időben megnyitod a feszültséglevezető szelepet is a fejedben. Szeretettel!
A mix:
Tracklist:
1. David Gilmour – High Hopes
2. Alice Phoebe Lou – The Devils Sweetheart Mahogany Session
3. Tom Rosenthal – Sex, Death Landscapes
4. Harcsa Veronika – All That You Say
5. Palya Bea – Tchiki Tchiki
6. Laura Marling, Mumford Sons and Dharohar Project – Devils Spoke
7. Cesária Évora – Tiempo y Silencio (مع ترجمة للعربية)
8. Kollár – Klemencz – Beszéljünk Zoli
9. Hiatus Kaiyote – Jekyll
10. Akua Naru – Poetry How Does It Feel Now
