A Dunaszerdahelyi.sk Ráchela Józsefet, a helyi sakkcsapat mesteredzőjét kérdezte Pro Urbe-díja kapcsán (a sport területén elért kiemelkedő eredményeiért), illetve a sakkcsapat legutóbbi eredményei okán…
A cikk egy részlete a Dunaszerdahelyi.sk-val folytatott együttműködésünk révén kerül közlésre.
Mióta szenvedélye a sakk? S mióta űzi sportszerűen?
A sakk 1968 körül, 16 éves koromban nyerte el igazán a tetszésemet, ami elég későnek számít a sportágban, ugyanis az ideális kezdő életkor az a 6. életév. Abban az időben versenyszerűen pingpongoztam is, ami miatt válaszút elé is kerültem. Három év után ugyanis döntenem kellett, mit is szeretnék csinálni, ugyanis profi szinten a két dolgot nehéz lenne összeegyeztetni. Végül a sakk mellett maradtam.
Egy évnyi sakkozás után aztán bejutottam a dunaszerdahelyi sakkcsapatba, amely abban az időben „divíziót” játszott (ez akkor a negyedik legmagasabb csapatverseny volt). További két év után a fővárosi egyetemi tanulmányaim elején kínáltak fel nekem egy második ligás csapatban való szereplést, ami csehszlovákiai méretben a második legmagasabb osztályt jelentette. Magyarán nem lehetett visszautasítani.
Mintegy hét évig ott „nyomtam a figurákat”, majd tanulmányaim után visszatértem Dunaszerdahelyre. Ez volt az az időszak, amikor rájöttem, hogy a sakk a legszebb és legérdekesebb sportjáték az egész világon.
A sakk több mint sport – az egyetlen játék, amelyben egymás ellen „küzdhetnek” a tízéves gyerekek akár a hetvenévesekkel szemben, s bizony itt a tízesztendős gyermek is győzhet.
Az egyetlen játék, ahol a férfiak a nőkkel valóban egy szinten játszhatnak. De attól is több: tudomány és művészet! Micsoda kombinációk és megoldások vannak benne, még ma is nagy meglepetés. Nem véletlen, hogy ma az egész világon mintegy 700 millióan játsszák, s nem véletlen, hogy már mintegy 1500 éve létezik, és még mindig lehet benne újat találni!
