Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány.
(Junkies)
A happy endet követelő olvasó tágra nyílt szemekkel várja a tündérmesék záró akkordját: „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” De vajon ők hogy vészelték át az „amíg” időszakot? Mi a helyzet az áthidaló sztorival, ami a boldog egymásra találást köti össze a mese végével? A mesék végletesek, a sok rossz után jön a jó, de a vegytiszta valóságban azt tapasztaljuk, hogy a végletes jó és rossz között helyet kap a felemás. A félig jó. A kilátástalan. A megsemmisítő. És a remény a mégis boldog befejezésre.
Vajon, hogy tudják bizonyos szereplők úgy alakítani az életüket, hogy célirányosan haladnak a boldog végkifejletig? Hogy tudják elsimítani a mindennapokkal járó konfliktusokat, amelyekben mi, hibákkal teli hús-vér halandók elbukunk, és inkább azt mondjuk: viszlát?
Most következzen a mi mesénk.
A mi mesénk egy részeg hercegről szól, akivel sokszor rondán viselkedik a királylány. Majd oda vissza. A kapcsolati sémáikat folyamatosan felülírják, olykor a királylány is részeg, a herceg pedig ronda. Ő másnapra kijózanodik, a herceg megszépül, minden klasszul működik egy darabig. Még ha fényévekre is járnak egymástól, amikor összebújnak, megnyugvást találnak a másik lélegzetvételének ritmusában. Egymáshoz tartoznak, csak ez számít – az érzés tartson örökké. Utána minden kezdődik elölről. A konfliktusokkal teli „amíg” időszak nem tündérmese, de a mi saját történetünk.
Hibázunk. Az helyett, hogy a rosszat elengednénk, elraktározzuk és lerakjuk a másiktól elválasztó fal alapjait, amit addig építünk, amíg az teljesen kitölti belsőnket. Aztán a fal kinyújtja képzeletbeli karjait és elkezd fojtogatni:
– Levegőt! Hagyj elmennem, vagy megfulladok!
– És ha inkább maradnál, ügyelve a légzésedre, amíg ledöntjük a falak közé szorult bizonytalanságod?
– Egyedül egy tisztás jelenik meg előttem, ahol nem tévedek el, veled a dzsungelben járok.
– Igen, a dzsungel tele van mérgező virágokkal és sok veszély fenyeget, de annyi csodát rejt. Vállalod velem?
A mi mesénk így szól.
Hol volt, hol nem, mígnem a herceg köddé vált. Igaz, a fele királyságot meghagyta, csak egy üveg whiskyt és egy méretes darabot vitt magával a szívemből.
