Címlapterv: Gocoň László / Fotók: Fekete Nándor
Szerencsére olyan országban élünk, ahol egy kettős gyilkosságra – amely értelemszerűen nem pusztán egy fiatal jegyespár brutális meggyilkolását jelenti, hanem a sajtószabadságét – kellően érzékeny a társadalom, egyszersmind a sajtó. Sajnos viszont ez egy olyan ország, ahol a politikai kultúra még egyáltalán nem nőtt fel ehhez.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/04. számában.
Szerencsére egy olyan ország az otthonunk, ahol az ilyen cselekményre adott civil válasz békés. Nem gyújtanak fel kukákat, autókat, nincsen pusztítás. Gyertyagyújtás van és frappáns transzparensek, nem zsigeri agresszió. Sajnos viszont ez egy olyan ország, ahol erre lealacsonyító konspirációgyártás a politikai válasz, nem szemet lesütve történő szégyenkezés, alázat és felelősségvállalás.
Sajnos ez egy olyan ország, ahol nem az elmúlt kettő, nem is az elmúlt tizenkettő, de az utóbbi közel harminc évben jött létre egy újabb alternatív univerzum, egy újabb sötét és korrupt rendszer, melyben néhány, helyenként alig, javarészt csak a sajtóból, névről ismert, mégis nagy hatalmú személy építhetett maga köré egy rétegzett birodalmat.
Gyakorlatilag a kormány minden tagjára, annak minden intézményére csecsszivattyúként csatlakozhat legalább egy közülük, miközben mára olyan méretű lett a vesztenivalójuk, hogy bármelyikükről el tudnánk hinni, hogy ő áll bármilyen előre eltervezett, aljas, erőszakos bűncselekmény mögött
olyan személyek ellen, akik a piszkos praktikáikra, a szennycsatornáikra rámutatnak. Szerencsére ez egy olyan ország, ahol vannak, akik erre rámutatnak, akik reagálnak, mozgósítanak.
Ján Kuciak egy volt közülük. Amíg kedvesével együtt kíméletlenül ki nem végezték őket, addig sajnos úgy hittük, itt ilyesmi már meg sem történhet. Gyilkosai viszont talán nem is sejtették, milyen ébresztőt fújnak.
Sajnos egy olyan országban élünk, ahol a királyt egyelőre csak a szomszéd szobáig lehet kergetni, ahonnan kaján vigyorral az arcán, controllerrel a kezében böködheti tovább – noha mégoly barátságosnak és ártalmatlannak tűnő, de mégis csak – udvari bolondját.
Szerencsére viszont olyan országban élünk, ahol ugyan helyenként eleve hiteltelenek, máshol még pusztán gyengék, esetlenek a fékek és az ellensúlyok, de a rendszer már széleskörben, részletekbe menően és végérvényesen meztelen.
Ez az egész, még ha lassabban is, mint szeretnénk, le fog bomlani, mert egy ilyen trauma kitermeli új, hiteles és érzékeny arcait. Szóval ti, akik most még ott pöffeszkedtek, vagy akik a megmaradó koncokért oda kívánkoztok, kapjátok be az összes középső ujjunkat!
