Nem tudni, kinek köszönhető az a jelző, amely „ráragadt” az állóhelyes falelátóra… Egyszerűen és vita nélkül – „Proletártribün (PT)”!
Bántóan kevés betonlépcső volt rajta, így a „mag magjában” található helyek szigorúan bérbe voltak véve. Az életkor volt a fő kritérium, és a társaság húzóembereinek is megvolt a maguk érinthetetlen helye. Bérlet, pofon és minden további vita nélkül. Egy fiatal sem merte megkérdőjelezni az idősebbek kiváltságait – egy helyet a „betonon.”
Nekünk, akik akkoriban nagyjából tíz-tizenegy-tizenkét évesek voltunk, csak a magon kívül jutott hely, vagy teljesen a lépcsőkön kívül. Legfeljebb a kerítésre „tapadhattunk”, és onnan bámészkodhattunk a vasrudakon keresztül…
Az eredeti cikk 2015. október 1-én jelent meg az fcdac.sk-n.
Fordította: Németh András
Címlapfotó: fcdac.sk, utómunka: Dobai Bálint
Egy közülünk, Šnegi viszont nagy dolgot vitt véghez. Megkérdezés nélkül mászott fel a lelátó felső összekötő oszlopaira, amelyek belülről kötötték össze a tribün tetejét és a hátsó részét. Šnegi az egyik kezével tartotta magát, a másikkal pedig hadonászott a szurkolásnál, természetesen ökölbe zárt kézzel…
Mindenki meglepetésére senkit sem zavart, és senki még csak ki sem dobta onnan.
Nem tévednek! A kis sárga-kék Cliffhanger Šnegi nem volt más, mint Martin Šnegoň. Maťoból később első ligás röplabdajátékos lett. Jelenleg a Szenice labdarúgócsapatának edzői stábjában dolgozik.
Ha sikerül eljutnom Szenicére futballmérkőzésre, akkor mindig összefutunk, és ha időnk engedi, hosszabban el is beszélgetünk.
Hogy vagy? – így hangzik az első kérdése, és nyilvánvaló, hogy mindent tudni akar szülővárosáról, gyermekkora klubjáról. Akkor és ott Martin Šnegoňból, a profiból ismét Šnegi lesz. Az a srác, aki suhanc korában olyan helyre küzdötte fel magát, ahova lehetetlen volt…
Ki volt abban az időben a szurkolók vezére? Hm… Ilyen szerepkör akkoriban egyszerűen nem létezett… Ugyanis a spontaneitás és az életerő diadalmaskodott. Néhány srácnak mégis nagyobb szava volt, és közülük az egyik (még a kötelező katonai szolgálatra való bevonulása előtt) szó szerint szólóban nyomta.
Az ironikus felkiáltásait hallgatva – melyek között sok cifra is volt – mindig garantált volt a jó szórakozás. Nehéz úgy leírni a humoros beszólásait, hogy húsz-harminc év múltán is viccesnek hangozzanak. Hm… Egyszerűen leírom azt, hogy mit is sikerült egyszer elkövetnie a szólista humoristának, Stano Ondrejičkának.
Egyszer csapatunk egyik játékosa felrúgta az ellenfél futballistáját, aki négykézláb támolygott a pályán, szemével a játékvezetőt keresve.
Stano elkiáltotta magát: „Héééj!!!”
Minden elcsendesült a folytatásra várva.
Azokban az években mindenki kívülről fújta A hét mesterlövész című filmet, hiszen legalább hússzor láttuk ezt a westernt (és huszonegyedszer is megnéztük…).
Stano a legendás filmből merített inspirációt a „fellépéséhez”.
Egy rendkívül vulgáris és ugyanakkor hihetetlenül „elszállt” mondatot eresztett el a stadion csendjébe (az érzékeny lelkűek miatt kipontozva).
„Héééj Sotero (a banditák egyike), te b…s f..z, mi van? Calverát (a legvagányabb rosszfiút) keresed a fűben?”
Ez után a bekiabálás után – amiért ma súlyos büntetés járna az ellenfél sértegetéséért – az egész stadion elnémult, de csak egy pillanatig tartott a csend. Szűnni nem akaró nevetéshullám tört ki, és olyan érzésem van, hogy nem csak a játékosok, de még a játékvezetők is nevettek. Milyen kevés elég volt a boldogsághoz?!
Stanonak viszont több is volt a rovásán (jó értelemben)…
A jelenlévők közül senki sem felejti el a feledhetetlen páros táncát, amelyet Wunderlich Lubossal mutatott be a legendás „Merkúr” diszkóban, ahol Bíró Tomi volt a dj.
Egyébként Tomi már abban az időben is bemondóként tevékenykedett a hazai mérkőzéseinken…
Stano és Lubos a legendás táncuk során az asztali abroszokat fejkendőként használták… Remek páros előadás… Őrült táncukat Ofra Haza: Im Nin alu és Eddy Grant: Gimmie hope Jo’Anna című számára lejtették…
Amikor Stano berukkolt, sok barátja és futballvilágbeli ismerőse kísérte ki a vonatra.
A katonai szolgálatát töltő Stano nélkül is jó hangulat volt a „PT-ön”, de már nem volt annyi nevetés.
Úgy gondolom, hogy Stanoval… Nos, inkább így mondom: a jó focihoz képes volt jó szórakozást varázsolni!
A cikk szlovák verzója: goo.gl/UoNB4X
