A weboldalunkon tegnap megjelent cikkemben írtam, hogy kopogunk, illetve rugdaljuk az Európa-liga képzeletbeli ajtaját. Jelentem, az ajtó a mai rúgásunk után megrepedt – alaposan!
Első félidő
Éric Davis azon játékosok közé tartozik, kik a meccs közben a jobb lábukat maximum támaszkodásra használják, vagy a civil életben egyszerűen csak arra, hogy ne dőljenek jobb oldalukra gyaloglás közben.
Na, jó, ez picit meredek volt, de tény, hogy a leggyakoribb mondat a gólja után ez volt: Davis és jobbal, more…
De mégis, mekkora gólt rúgott jobbal a talán későn reagáló Šemrinecnek, ráadásul kapáslövésből?!
Persze, visszanézem még a videón alaposabban, hogy a kapus szempontjából milyen gól volt ez, de akár védhető volt, akár nem, Davis remek helyzetfelismerését azonnal díjazom! És, ahogy később látható és érezhető volt, ez a gól abszolút kiradírozta a hazaiak által készített mérkőzés forgatókönyvét.
Az első félidőben volt egy számunkra kellemetlen momentum, szinte lehűlt a vér bennünk, amikor földre roggyant Pacsi, reméljük, hogy nem izomszakadás a diagnózis.
Második félidő
A Pacsit cserélő Vida prímán ugrott be a meccsbe (a cserepad csodákra képes), mozgékony volt, és hát remek passzal elküldte az erőszakos Bayot, hogy megadja az alapozást a sárga-kékek meccs közbeni ünnepléshez.
A kegyelemdöfés – harmadik gól – megérdemelten Vidának adatott meg.
Használ a cserepad, és a cserepadra az a legjobb válasz, amit ma Krist adott, annak ellenére, hogy talán ő is benne volt a hazaiak góljában.
Bayora pedig mit mondjak? Keresi a szabad helyet, mutatja magát, és ha ziccerbe kerül, akkor gólt rúg – eddig kettőt – kell több egy csatártól?
Miközben zúg a Szép volt fiúk, megírtam a cikkem utolsó mondatát:
Kérem uraim, a DAC ma remekül választott, három pontra voksolt…
