Álomfélidő
A levegőben volt. Már a meccs előtti percekben remek és felszabadult szurkolást észlelhettünk. De ami a meccs alatt következett, az egyszerűen lélegzetelállító volt! Így máshol nem szurkolnak még hazai pályán sem! Nem, ez nem igaz!
Fokozom. Így nem szurkolunk sokszor a hazai meccseken sem, pedig az sem akármilyen minőség. A hazai szurkolás fantasztikus, tehát milyen jelzőt használjak erre a Zsolnán bemutatott produkcióra?
Már tudom: az egyik legjobb (ever… all time…), én speciel rég nem éltem át ilyen katarzist, rég nem dobogott így a szívem. Jelzővel illetni a szurkolást nem volt nehéz, de milyen jelzőket használjak az első félidős teljesítményünkhöz?
Hm… A SzerdaHelyzetben mondtam valami ilyet:
Most már nem kell különösebben a nézők fejébe tömni, milyen edző Rossi. Az emberek nézzék meg, és érezzék ezt a pályán látottak alapján. Megtörtént.
Hurrikán DAC
Így nem játszik, ilyen nyomást nem gyakorol sok csapat még hazai pályán sem, mint mi az első félidőben!
Egyénileg, de főleg csapatjátékban csak szuperlatívokat írhatok.
Fantasztikus teljesítmény a legjobb időben és a legjobb helyen. Azt hiszem, a további elemzést hagyom a SzerdaHelyzetre, mert ez most a részemről is csupán az érzelmekről, az emóciókról szól egy rohadt jó foci kapcsán.
A kapus, a védelem, a középpálya, a csatárok, az edző, a nézők, tudom is én, ki mindenki közülünk, ez mind összeállt egy gyönyörű mozaikban…
86. perc… Szenvedek és számolom a perceket, mint anno a matekórán…
Vééége!
Megvaaaaaaaaaaaan!
Resume.
A Fortuna Liga egyik leglátványosabb, legszínvonalasabb mérkőzését láttam az utóbbi nem is tudom hány évben…
More, mekkora foci volt!
