A forróvérű leányok mindig dédelgetnek egy álmot, ami a borúsabb napokon is melegséget hoz a kihűlt pillanatokba.
Nyitókép: Jojo Samek
Ezen a délutánon nem csak belülről fűt a vágy, a nyarat idéző tavaszi forróság kívülről is átmelegít. Egy puha, gyermeki kéz érintését érzem a nyakamon, majd a világ legtüneményesebb hangjának suttogását hallom a fülemben.
– Miről írsz?
– Nem tudom, még nem döntöttem el. Szerinted miről írjak?
– Hát, szerintem valami jó dologról – vágja rá gondolkodás nélkül.
– Oké, de mi legyen az a jó dolog?
– Hát, szerintem a játszás. Az a legjobb dolog a világon. A kívánós játéknál is azt kívántam, hogy örökre csak játszhassak.
A témajavaslat betalált, ma játsszunk egy kicsit.
Titkos, felnőtt játékok, vegyes érzések – ezek jutnak eszembe elsőre. Ahogy felnövünk, az a tűz, ami játszás közben égett, alábbhagy, és a játék valamilyen tiltott, kockázatos dologként árnyékolja be mindennapjainkat. Az egykor oly hevesen lobogó tűz már csak tartaléklángon ég.
A felnőtt játékok nem felszabadító, hanem veszélyes játékok. Kockázatos játékok.
Felnőttként nosztalgikus vágyat érzünk a gyermekkorunk játszótere iránt, ugyanis az kockázatoktól mentes, örömsikolyokkal teli helyként él bennük. Itt ahány új játékba kezdtünk, annyi védőhálót is húztunk magunk alá, ami abban az esetben, ha túlságosan is azonosultunk a szereppel, visszarántott a szerepmentes gyermeki biztonságunkba.
De mi a helyzet az új életünk felnőtt játékoktól hangos játszóterén?
Már nincs az az erős védőkötél, ami az utolsó pillanatban megvédene a biztonsági övezetből való kilépéstől. Itt vérre megy a játék. Védőháló nélkül izgalmas az ugrás, de egyben kockázatos is, ha nem látjuk előre, hova és hogy érkezünk.
Miért olyan édes felnőttként is a tilosban játszani?
Átfordulhat a kockázatos játék egy biztonságos valóságba, ha egy titokzatos idegen felébreszti bennünk a játék ösztönét, és ugyanolyan felszabadult élvezettel adjuk át magunkat a játéknak, mint azon a bizonyos játszótéren sok-sok-sok száz évvel ezelőtt? Jelmezek és védőháló nélkül miért kiszámíthatatlan a (társas)játék menete?
Egyre nagyobb a tét. Így is tovább játszol velem?
– Na, játszol velem? – kérdezi egy angyali hang. – Kész vagy? Gyere már, te vagy a kapus. De tudod, én ám nagyon jó játékos vagyok, minden gólt berúgok.
Nagy levegő, nekifutás, bal láb, jobb, bal, jobb, rúgás és…hát persze hogy gól. Játszani csak így lehet.
