…más dolgok is szépen bekúsznak a tudatalattijába. Nem csak a világmegváltásról, az élet értelméről és a megvilágosodásról lesz képes értekezni, hanem a pelenkamosásról, a villámgyors ebédfőzésről és a gyakorlatban is mintaszerűen megvalósuló, hétköznapi konfliktuskezelésről is.
Egy filós csaj nem csak a külvilággal kerül tehát szerepkonfliktusba – így például:
– eddig a szivar és a pipa, most meg a spenót és a babapép,
– eddig a mozi és a kukorica, most csak a rövidhírek a telón,
– eddig a remek baráti csevejek, most csak az utca túloldaláról való hogyvagyozás –,
hanem immáron saját magával is. A saját céljaival, a gyökeresen átrendeződött értékrendjével és főleg a gyökeresen átrendeződött élethelyzetével.
Egy új kis jövevény teljesen felülírja az eddig kialakított életmenetet, s az oly szépen kidolgozott ötéves terv helyett maradhatunk a hétköznapok faramuci meglepetéseinél. Egy lélegzetvételnyi erő nemhogy öt évre, hanem egy teljes napra sem elegendő.
Hiába próbálunk a saját hangunkra találni, az is megváltozott valahogy. Már nem csak magunk suttogjuk a fülünkbe szívünk vágyát, hanem az a kis bömbölő csoda is jócskán beleszól.
Nem meglepetés: mostantól közösek lesznek az álmaink. Az ő vágya lesz az enyém is. Nincs többé olyan, hogy Én, csak én. Ha ki is mondom és mondatba foglalom, ez az „én” nem olyan én többé. Ebben az énben már benne foglaltatik a
családanya,
a nevelő,
a gondoskodó támasz,
az életet adó etető,
a bölcs hallgató,
a bátorítva segítő,
a megnyugtató menedék.
Egy filós csaj, ha anya lesz, nem csak egy filós csaj többé. Megszűnt a magányos magyarázatkeresés, a céltalan elmélkedés, az olykor sokszor meddő és kibogozhatatlan filócsavarok felfejtése. A felesleges sallangok folyamatosan mosódnak ki a hétköznapok sűrű rostáján. Ami a fejben van, némileg racionális, de mégis sokszor elrugaszkodott.
S én mint egy filós csaj, amikor mégis belefognék egy magvas gondolat kibontásába, hamar el is csípem ezt az olykor bosszantó, de mégis oly megnyugtató anya-énemet, akinek a belső monológja valahogy mégis mindig így néz ki:
Minél magasabbról jött egy lélek, annál nehezebb… – de most már akkor is be kell hoznom a ruhákat.
