Igen, a C-tribün részéhez szólok. Közösen nyerünk, de közösen vesztünk is. Nem szabad elfeledni, hogy a pályán nem egy csapat játszik, hanem kettő, és ma a Trencsén jobb volt, illetve okosabban játszott. Mindamellett, a csapatunk nem játszott rosszul, és nyilván próbálta a maximumot kifacsarni magából annak ellenére, hogy homok volt a gépezetben.
Pedig, elég lett volna, ha betalál Bayo az ordító helyzeténél, amikor eltalálta a tehetetlen trencséni kapus támaszkodó lábat… Más lett volna a meccs.
Vagy a lehetőség a kontaktgólra Kalmár szabadrúgásánál. Vagy a második félidőben a trencséni kapus által kitornázott közeli lövésünk. De nincs vagy és ha!
Viszont van olyan, hogy becsületes küzdés.
Megesik, hogy a becsületes küzdés nem elég, főleg, ha a defenzíva közepe két szarvashibát követ el, és mi ráfázunk, mert a Trencsén csak arra várt, hogy kontrákra játsszon, miközben a későbbiekben a bírótól azt kapta ajándékba, hogy tolerálta az időhúzásukat, vagy eszméletlenül hülyén megállította a csapatunkat egy gólhelyzetben, amikor ordítóan előnyszabályt kellett ítélni.
Mindamellett megjegyzem, hogy egyik szituáció sem volt tizenegyes, néztem a notebookon az RTVS elő adásában még a meccs alatt.
De…
Mindez benne van a pakliban, mert tényleg két csapát játszik a pályán, nem csak mi, és még egyszer, a Trencsén ma okosabban játszott.
Ezért megkérném alázatosan a nézőket a C-tribünön… Ilyen rohamos szektorkiürítést…. Tudom, csalódás…
De per pillanat a csapat kiad magából mindent, ami sokszor bejött remek játékkal fűszerezve, de néha, mint ma, az ellenfél egyszerűen jobban, illetve okosabban játszott.
Manapság még nagyobb ereje van annak a mondatnak, hogy: együtt nyerünk és együtt veszítünk.
Ja, és azt hiszem, manapság közösen (!) álmodjuk a világot magunknak, nem pedig mindenki „magának” – individuálisan.
Köszönöm a C-tribün egy részének megértését. Megyünk tovább!
Maradok tisztelettel, Chili
