Fotó: Ugróczky István
Köszöntelek magazinunk hétvégi házának legfelső emeletén. A zenével kelőkkel és ébredőkkel teli Vikkendhouse harminchatodik szobájába egy roppant ízléses zenevilággal megáldott lány költözött. Ismerjük meg őt, és fedezzük fel azt a köteléket, amely összekapcsolja a zenével.
Mai szelektorunk Varga Bianka, aki egy rendkívül tehetséges színésznő, abszolút iránymutató szlovák, magyar és angol nyelvű szlemmer- és repperlány, emellett a minőségi zene ismerője.
Lemaradtál az eddigiekről?
Vikkendhouse 011 – Szilvási Tibi
Vikkendhouse 017 – Huszlicska Áron
Vikkendhouse 018 – Ugróczky István
Vikkendhouse 019 – Mix Out Kálmán
Vikkendhouse 023 – Mórocz Tamás
Vikkendhouse 024 – Gyarmati Gábor
Vikkendhouse 025 – Dékány Niki
Vikkendhouse 027 – Pohár Gyuri
Vikkendhouse 031 – Kellei Ricsi
Vikkendhouse 032 – Kovács Péter
Vikkendhouse 033 – Horváth Reni
Vikkendhouse 034 – Dora Dominik
Vikkendhouse 035 – Varga Gyuri
Ismerjük meg Biankát:
„Varga Bianka vagyok, szintén Mátyusföldről, a Dudvág egyik kedves falucskájából, Alsószeliből származom. Rövidke huszonkét évem alatt igyekeztem már sok mindenki lenni, most, ebben az időszakban pedig leginkább önmagamként próbálok létezni. Ami eddig éltetett, az az írás, a beszéd és a légből kapott, majd a légben is maradt ötletek dédelgetése volt. Most épp ezen ötletek megvalósításán dolgozom, és ébredezem fel a tini téli-álomból. Mostanában a slam poetry és a Minorma polgári társulás körüli aktivitások teszik ki az életem nagy részét.”
Mikor találkoztál a zenével és hogyan fejlődtetek együtt?
A zenével már nagyon pici koromban találkoztam. Anyuék mindig mesélik, hogy hogyan roptam pelusban az Aqua – Barbie Girl című számára, és tisztán emlékszem, hogy hogyan sírtunk anyuval egymás vállára borulva, amikor meghalt Zámbó Jimmy. Kábé tízéves korom környékén kezdett kinyílni ablakom a zenei világra, ami már akkor is mindent beengedett, aminek csak egy pici dallama is volt. A korai és rövid Tokyo Hotel korszakomat nagyon hamar felváltotta – Alice Echols Janis Joplinról szóló könyvének hatására – a beat zene. A magyarok közül a Hobo Blues Band az, amely piciny gyermeklelkemet elkezdte simogatni az összes albumával. Az a zene, azok a szövegek! Szóval jöttek a mocskos bluesok, a rohadt rock ‘n’ rollok, a trippelős zenék, majd lassan, nyugalmas hippikorszakomat felváltotta a punk üde és dühös szele, és kábé kitartott az általános iskola végéig. Lassan, de biztosan én is alakultam általuk. A zene éltet, nem zárkózom el semmilyen stílus elől, mindig a sejtjeim rezgése szerint választok, vagy épp, hogy miképp akarom azokat megrezegtetni.
Apu mindig mondja, hogy ha annyira szeretem a zenét, akkor ne csesszem el az énekléssel…
Szóval a nagyvilág inkább szövegelni és rappelni hall, ha hall. Továbbá imádom a nótákat, ezt meg kell említenem. Poén, szintén apu szerettette meg velem, és kábé 17 éves korom óta gyűjtöm, énekelem, és terjesztem én is a „Szappanos a…“ – féle dalokat. Jaj, hogy ti még nem hallottátok? Csak szóljatok rám, bármikor elnótázom nektek!
Nyilván nem lehet egy félórás mixxel és pár kérdés-válasz kombóval átfogó képet alkotni a zenei világodról, de megneveznél pár előadót és műveiket, melyek eddig kísértek utadon és számodra abszolút No.1-ok?
Ah, mindig elbizonytalanodom, hogy ha konkrétan meg kell nevezni, választani valamit. Kedvenc előadó? Kedvenc album? Mindig változó, mindig attól függ, amilyen hangulatom van. Takarítani és sietni valahova psy trance-re a legjobb, suliba a beadandókat Rage Against The Machine-re szoktam csinálni, melóban bossa nova, ragtime az ideális, meló után a klasszikus zene nyugtat meg, hazafele pedig a buszmegállóból Lady Leshurr Queen Speech-jeire játszom a klippeset.
Tényleg mindenhallgató vagyok, ezért azt hiszem, nem is tudok, pontosabban nem is lennék képes egy átfogó képet adni magamról, a zenei ízlésvilágomról. Viszont ha nagyon muszáj mondanom valamit, akkor: a The Internet nevű zenekart még a gimiben ismertem meg, majd a fősuli első hónapjait igazából Syd Da Kid lágy hangja, és maga a zenekar hangszerelése tette kellemesebbé. Az Ego Death című albumuk 2015-ből származik, azóta már adtak ki újabbat, Syd is futtatja szóló projektjét, viszont ez AZ az album!:)
A másik: az egyik kedvenc francia zenekarom, a La Femme – Psycho Tropical Berlin c. albuma 2013-ból és a Mystére 2016-ból. Mindkét zenekarra igaz, hogy a szövegeik valami olyasféle léleksimire képesek, amit kevés zenei produkció tud. A Hiperkarma és a francia Odezenne szövegeit versként szoktam olvasgatni. Most épp pedig bele vagyok habarodva, varázsolódva a svéd ambient duóba, a Carbon Based Lifeforms-ba, és tőlük is most épp a Derelicts címet viselő albumba.
Bianka tavalyi Tollas-napos slamje:
A dunaszerdahelyi NFG klubban zajlott Színes Szlovákia nevű eseményen fellépő Mix Out Kálmán performanszán kívül mely koncert volt meghatározó életed során?
Uh uh! Mindegyik koncert, fesztivál egy élmény számomra! Szerencsésnek mondhatom magam, mert az univerzum eddig igazán kényeztetett a koncertek nagy kínálatával, kopp kopp kopp! Hirtelen eszembe is jut, ahogy 15 évesen a Punkáči deťom nevű jótékonysági punkfesztiválon hogyan pogóznak előttem a tarajosok a Hare Krisna mantrára a sátorban. Az ingyenes Volt fesztivál hétvége 16 éves koromból, amikor random odacsöppentünk a Dub FX koncertre, és én először éreztem meg azt az egységet, amit képes kialakítani a zene. Oh, a tavalyi Akua Naru koncert az Akváriumban is maradandó szépségeket hagyott bennem. Na de az egyik legkedvesebb élményem az, amikor két éve Kristóffal lestoppoltunk a Balatonhoz, és este az egyik autós angyalunk pont a Veszprémi Utcazene Fesztiválon tett ki minket, mi pedig belecsöppentünk egy olyan világba, ahol minden sarkon valami muzikális csoda történt éppen. Csak sétáltunk és hagytuk, hogy hol ez, hol az a dallam kapjon el és rezegtessen. Aztán így ismertük meg a hihetetlenül fantasztikus The Trouble Notes zenekart, és a belga Jaune Toujourst is, akikkel – hála a francia tudásomnak – sikerült lepacsizni és egy cédét is kapni tőlük. Keressetek utánuk!
Hogy kapcsolódik össze nálad a slam poetry, a színészet és a zene?
A zene nemcsak a kérdésben említettekkel kapcsolódik nálam össze, hanem az életem minden egyes pillanatával. Igen, Kronk módjára én is szoktam magamnak dúdolni halkan a háttérzenét az életemhez, random énekelgetek, költögetek, hallgatok. A zene óriási erővel bír, a rezgések, hanghullámok gyógyítanak, befolyásolnak, és végre talán már eljutottam arra a pontra is, hogy ha rossz kedvem van esetleg, akkor azt nem koronázom meg egy Szomorú vasárnappal, hanem inkább bekapcsolok valami finom funkyt.
Üzenet a mixhez:
Ez a mix, amit most összeállítottam Nektek, inkább az élet-halál dolgára koncentrál. Ebből áll a minden. Van, nincs, születik, meghal, születik, jön, megy, fagy, rügy, le, fel, és így körbe-körbe. Úgy érzem, vagyunk páran, akik épp most ébredeznek a sötétből, vetik le feles rétegeiket, gyógyítják magukat, és a világukat. Ez a mix pedig szolgáljon afféle sejtrezegtetésként, igyekeztem úgy felépíteni, hogy az dallamról dallamra vigyen tovább, közben szövegileg mindenképpen adjon valamit és vezessen át egy jobb kedvbe, tudatállapotba. Ünnepeljük a véget, ünnepeljük az új kezdetet, öleljük meg magunkat!
A mix:
A mixben szereplő dalok és az üzenetek hozzájuk:
1. Random Trip – Dobban feat. Palya Bea, Saiid, Szabó Balázs – Na, tessék, egy remekmű. Minden sora. Ehhez nem is kell semmi többet hozzáfűznöm. Hallgassátok, egyétek, igyátok, éljétek át, benne van minden.
2. Kula Shaker – Only Love – Bár 14 éves voltam, amikor ezt egy számomra nagyon kedves lény elküldte nekem, mégis hét év és egy csomó sikertelenség kellett ahhoz, hogy felfogjam, bármit is szeretnék, csak a szeretet fog engem oda elvinni, a szeretettel jutok el hozzá.
3. Percival – Jarilo – Oké, ha meghallgattuk az előző kettőt, akkor most le a zoknikkal, gyerünk mezítláb ugrálni kint a fűben és hangosan belenevetni, belesírni a májusi levegőbe! Jarilo, Yarylo a szláv mitológiában a tavasz, a termékenység istene egyébként.
4. Antonia Vai – The Witch – Antonia Vai dalai számomra valamiféle megnyugtató visszaigazolások arra, hogy nem gond ez a mad heart természet. A hölgyeimnek azért ajánlom, hogy megnyugtassa az ő lelküket is, erősítse meg bennük ezt az áldott boszorkány erőt, az uraknak pedig azért, hogy kicsit megbarátkozzanak vele, és tanulják meg, hogy nem félni kell, hanem elfogadni.
5. Dominika (Fričová) Truban – Rôzne druhy ľudí – Na! Tessék! Elfogadtuk az elmúlást? Elfogadtuk a kezdetet? Akkor most fogadjuk el, hogy mennyiféle ember él körülöttünk, és hogy mennyiféle új dolgot tanulhatunk tőlük. Kevés szlovák előadót szeretek, Dominika viszont szövegeivel, nyers és kifinomult őszinteségével megnyert!
6. Jah9 – Gratitude – Hallgassátok meg ezt a tanítást! Nekem kint van a szövege a falamon, hogy igyekezzek nem elfelejteni, hogy mennyire fontos is a hála!
7. Parno Graszt – Már nem szédülök – Pörögjünk, nevessünk, építsünk, éltessünk, fogadjuk el, amit el kell, engedjük tovább, igyekezzük csak a jót és „annyi legyen, amennyi most van.“
