2016 ősze: győzelemre, és jó focira (hiába) várva…
A sikeres Eb-szereplés után, a magyar nemzeti tizenegy számára megkezdődött a 2018-as oroszországi vb-selejtező. Mivel ezekben a napokban a Fortuna Liga küzdelmei is szüneteltek, kerékpárra pattantam, és a Feröer-szigetek helyett (Feröer–Magyarország 0:0) kitekertem Várkonyra, ahol a DAC B szerepelt.
Az ellenfél a szomszédos Bős csapata volt, ahol a DAC-tól nemrég távozó (?) csapatkapitány, Straka Gábor lett a vezetőedző. Jó idő, napszemüveg és egy áruházlánc plakátja a hátizsákban. A lényeg a hátoldalán állt, filccel írva:
Gábor, nekünk Te vagy a (c).
Nehéz időkben – és tessék elhinni, ha utolsó a DAC a bajnokságban, akkor ez az volt – nem illik elfelejteni, ki az, akinek a szíve, tudása és lokálpatriotizmusa maradt a dunaszerdahelyi gyepen, egykoron. Mégis furcsa körülmények között volt kénytelen otthagyni azt. Legalább egy köszönöm kijárt volna! Ez persze már csak történelem, és egy az emlékeim közül… Egyébként a DAC B 1:0-ra győzött…
Közben elkezdődött az Aréna tetőszerkezetének építése is…
Következő állomásunk Aranyosmarót, úgy 200 sárga-kék szurkolóval a vendégszektorban. Ez már a nyolcadik forduló volt, de a győzelem itt sem jött össze. Csak a kupában sikerült 6:1-re leiskolázni Szentgyörgy csapatát, amit Szencen ismét csak egy gól nélküli döntetlen követett a Zólyombrézó együttesével. Pont a vasgyáriak ellen nyertünk utoljára a ligában, még áprilisban. Felhők tornyosultak a Napfényes tavak felett, szeptember közepén. A zivatar után szivárvány hasította ketté az eget, mintegy jelezvén: a remény él! És valóban, a messzi keleten, Eperjesen 3:0-ra nyert a DAC! Ezzel a győzelemmel elkerültünk a táblázat aljáról, és bíztunk benne, hogy minden jobbra fordul!
Eltakarod az arcod, letagadod a neved, de a szenvedélyt elrejteni sosem fogod tudni!
Ismét a kupában, Nagyselmecen, ötöt vágtunk a harmadik ligás hazaiaknak, majd nem titkolt szándékkal győzni mentünk Rózsahegyre. Ez először a klub történetében csaknem sikerült is. Ugyan a rózsahegyiek szereztek vezetést, de Pačinda kétszer is beköszönt a hazai portásnak. Önbizalomban ezúttal nem volt hiány, de egy vitatható tizenegyes az utolsó percben eldöntötte a találkozót. A 2:2-es eredményt 70 DAC-szurkoló követte figyelemmel a helyszínen. Majd újra világbajnoki selejtezők miatt szünetelt a legfelsőbb osztály pontvadászata. Irány megint Várkony, ezúttal autóval – DAC B–Nagytapolcsány 1:1. Most csak matricák lapultak a farzsebemben, az egyiken egy felirat, amely azt jelzi, hogy a foci megunhatatlan fétis. Egy olyan dolog, amihez míg élsz, kötődni fogsz, és saját csapatod el nem árulod soha: „Eltakarod az arcod, letagadod a neved, de a szenvedélyt elrejteni sosem fogod tudni!” Ott van a szívedben, örökké!
Hívjatok orvost, de legjobb, ha rögtön papot hívtok: DAC–Zsolna 0:6!
Közben, az Adif tervezőiroda bemutatta Arénánk végleges terveit. Futótűzként terjedtek a Facebookon a gyönyörű képek. 3D-ben, elölről, oldalról, madártávlatból… Ennek a „jelenségnek” adott képzeletbeli pofont a következő mérkőzésünk. HATalmas volt a kontraszt! Az éllovas zsolnaiak hat gólt rámoltak be a gyámoltalan Tofiloski hálójába. Már az első félidőben 0:4 volt az állás, majd Szenc lett a DAC Irapuátója. Az idősebbek még emlékeznek, ez mit jelent, a fiatalabb korosztálynak megsúgom. 1986-ban a mexikói világbajnokságon Magyarország a Szovjetuniótól kapott szintén féltucat gólt. Eljött az idő a változásra, ami a kispadon kezdődött…
Edzőváltás a DAC-nál, Németh Krisztián helyett László Csaba lett a tréner.
Már a székelyföldi szakvezető irányításával utazott el a csapat Nagyszombatba, ahová ezúttal nem volt szervezett szurkolói túra. Az okok világosak voltak. Világosak, mint a nap! Az a 0:6-os hazai vereség annyira kiábrándító volt, hogy sok mindent új alapokra kellett helyezni. Nem fordultunk el a csapattól, csak egy szusszanásnyi időt kértünk. Az új edző belenyúlt a kezdő tizenegybe, mint Micimackó a mézes csuporba. Szimpatikus játékkal ugyan vereséget szenvedünk, de valami újnak a kezdetét jelentette ez az összecsapás…
(Folyt. köv.)
(Roberto)
