Borítóterv: Gocoň László
Ismerős az az érzés, amikor egy-egy felismerés után beáll egy végtelennek tűnő, de csak pillanatnyi csend, megszűnik az anyag, a létezés, az idő, és marad valamiféle lesújtó, fagyasztó döbbenet, vagy épp építő szellemi katarzis?
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/05. számában.
Ezt egyetlenegy apró, de roppant fontos tulajdonság eredményezi, mégpedig a kíváncsiság. Oktatáspolitikánk sajnos nagyon távol áll attól, hogy ezt az alapvetően meglévő palántát gondozza bennünk – nem arra nevel, hogy kérdezzünk, hanem arra, hogy bólogassunk. Márpedig a kritikus gondolkodásra való ösztönzés hiánya egy társadalom, azon belül akár több generáció szellemi színvonalát tartósítja, majd silányítja. Agyunk egy formalinban ázó preparátum, privát kirakatunkban önmagunknak mutogatott hulladék lesz.
A szülők beadják a gyereket a börtönbe, hiszen nekik is börtön a munkahelyük. Az iskola előkészíti a mai gyerekeket, hogy majd könnyen tudjanak dolgozni az akkori börtönökben.
Feldmár András
A kételkedés feladat, és amikor egy réteg már belekényelmesedik a (vélt) szabadságába, (vélt) jólétének visszafojtott rögvalóságába, miközben üvegfalként növi körül a rendszer, amit aztán már csak szemlélni, de ténylegesen befolyásolni nem tud, akkor szükség van az új üzenetekre, mozgósító gondolatokra, amelyek ugyanúgy az előremutató jóindulat, a tolerancia és a valós szabadság értékein nyugszanak, mint egykor azok, amelyekből mára a rendszer pátyolgatói kiszívták a szellemi frissességet.
Nem építhetjük mindig a jövőt az ifjúságnak, de építhetjük az ifjúságot a jövőnek.
Franklin Delano Roosevelt
A szellemi nyomorba, amiben tengődünk, ezt az injekciót jelentheti a tavalyi diáktüntetésekből mára a Tisztességes Szlovákiáért mozgalomig növekvő kezdeményezés (amihez sajnos egy brutális gyilkosság is kellett), Magyarországon pedig egy újabb reménykeltő próbálkozás a noÁr projekt, melyet az újvidéki származású fiatal színész, Molnár Áron indított az „XYZ generáció edukációjáért”.
Produktuma mostanáig tulajdonképpen két rapdal, vagy inkább értelmes, helyenként frappáns, máskor kissé erőltetett, de mindenképpen ösztönző, hitvány értelmi posványunkból kirugdaló ritmusra szövegelés.
„Legyen autonóm az iskola! A liberális miért eretnek?
Mi mind azokért állunk ki, akik tanítani szeretnek!
Akik Püthagoraszt és Pilinszkyt velünk együtt kutatják,
Az egyént nem tapossák, hanem az utat mutatják.
Egy fecske nem csinál nyarat, és különösen nem szabad Megváltóként tekinteni rá, de Tanulni akarunk és Ébresztő c. szerzeményeivel téveszméket, rögeszméket bont meg, a fülekbe bogarat ültet, ami pedig hátha egy kicsit rendet tesz odabent…
