(Egy majdnem onlajn írott cikk)
19. perc. Góóóóóóóóóóóóól. Vida, Vida góóóóól!!! Szemfüles Vida, szinte azonnal a gólja fontossági indexét Matuš 2014-es Nyitra elleni egyenlítő gólindexéhez sorolom. Egek, nem tudom befejezni a gondolatot, egy remek Bayo-Vida akció után Vida fejjel leteszi a beadást Marinnak, aki bevágja a második gólt!!!
Normális körülmények között egy kétgólos idegenbeli vezetés után lenyugszik az ember, de nekem még jobban felgyorsul a pulzusom… Hoztam magammal pirulát. Túlélem… Bayoooo. Kapáslövés. Védhetetlen. Az ötszáz, immár extázisban szurkoló közönségünk kiejti az áhított rigmust: Európa! Európa!
Aktuális a kanadai pontozásban Vida egy gól és két gólpassz. Körülbelül ez a legjobb válasz a jogos kritikára, ami érte őt és a cserepadra.
Remek teljesítmény és kulcsfontosságú mozzanatok a kulcsfontosságú meccsen.
Első félidő? Egy csapat játszott. Ismétlem, csapat. Helyenként megszólal a ,,Játszik a DAC!!!”. Teljesen jogosan!
A félidőben a főnököm, Gocoň Peti és Nagy Krisztián visszaemlékeznek, amikor 15-16 évesen kiutaztak a Salzburg–DAC mérkőzésre, a csallóközi csapat utolsó kupameccsére. Nézve Krisztiánt, megboldogult édesapjára, és Reisz Péter ugyancsak elhunyt édesapjára gondolok. Mindketten feledhetetlen részesei voltak a DAC legszebb időszakának, és most fentről boldogan nézik Weisz Misi bácsival együtt ezt a történelmi pillanatot.
A második félidő elején egy parádés Davis szabadrúgást tornáz ki a kapufára Macík kapus.
Vida megállíthatatlan. Micsoda góóóól, te atyaég. Ez az ő meccse.
Csapatjáték ide, csapatjáték oda. Amikor tegnap arról írtam, hogy a játékosok ma átélhetik karrierjük legszebb pillanatait…, szóval, Vida erre a meccsre élete végéig emlékezni fog. Mi is, én is…
A gólt követő öröm után a játékosok a reklámpanelre esnek és szet.asszák. Pár méterre tőlük a fotósom, Nanu áll, és szerintem ő is a fotózás legszebb pillanatait éli át…
Hjajj…, már várom a meccs utáni örömmámort, a Donvaly megállót, mivel a meccs után kezdődik az afterparty.
73. perc. Már szinte táncolok a lábaimmal szurkolóink éneklése közben… Indul az utazás…, ez az éjjel soha nem érhet véget…
After… after… Bíztunk a sikerben, így velünk van Gerő Zoli kollégánk, és most válaszolok egy olvasónk azon kérdésére, mikor csinálunk az idegenbeli meccsről egy aftermoviet. Jelentem, most és itt, Rózsahegyen, ezen vagyunk!!!
Ja, kérem, ma nem lesz semmi elemzés, semmi újságírói ez meg az. Értsétek meg, hogy élvezem ennek a meccsnek minden másodpercét! Nem lesz olcsóbb a kenyér, de ma minden jobb és szebb.
Ez a nap, ez a meccs egyszerűen hibátlan. Vita nélkül!
Bocsesz hölgyeim és uraim. Vége a cikknek. 87. perc. Küldöm a szerkesztőségbe, és velejéig kiélvezem ennek a sikernek a szépségét.
Mindenki a DAC-közegből ezt a fiesztát megérdemli.
Megérdemeljük…, megérdemeljük…, megérdemeljük…, és így tovább…
Srácok a pályán, csapat, klub, gratulálok, történelmet írtatok!
