Bernáth Mikkét (Damolh33, Liquid Delay), a csallóközi underground egyik meghatározó alakját kérdeztük az otthoni zenehallgatás minőségének fontosságáról. Kértük, hogy ossza meg velünk a titkos hangrendszer-egyszeregyét!
Egy jó zene ott kezdődik, hogy egy jó hangrendszeren hallgatjuk. Igaz?
Nem feltétlenül. A kérdés inkább az, hogy mit akarunk. Hogy mi magunk mit szeretnénk. Mindenkinek mást jelent a jó hangrendszer, ahogy persze a jó zene is. Nem mindegy, hogy a zenehallgatásra mint melléktevékenységre gondolunk, és mondjuk a normális otthonlét mellett szeretnénk, ha szólna valami, vagy a zenére mint főtevékenységre tekintünk, ami esetleg még a hobbink is. Figyelembe kell venni azt is, mindannyian különbözőek vagyunk, így az igényeik is különbözőek. Emellett minden hangrendszernek más és más zenék állnak jól.
Minél kidolgozottabb zenét szeretünk, annal kifinomultabb hangrendszerre van szükségünk ahhoz, hogy valóban élvezhessük?
Sok komponens játszik ebben szerepet. Az első legfontosabb az, hogy mi a forrás? Azaz milyen a lejátszónk, milyen az erősítőnk és milyenek a reprók (hangfalak), amelyek hanggá alakítják az elektromos jeleket. Ezeket mind kábelek kötik össze, úgynevezett jelkábelek.
Például egy fiatalnál – némely idősebbnél is még persze –, fontos, hogy üssön a zene.
Ilyenkor nem jó választás egy túl finom audiophile hangrendszer, mert az nem azt adja, amire adott esetben egy fiatal vágyik. És hát ha egy rapnek nem lesz szubbasszusa, akkor nem fogja levinni a hallgatóság fejét, így a kellő hatás is elmarad. Aki akusztikusabb, hangszeres zenét hallgat, annak lesz inkább fontos a részletesség. Egy autentikus megszólalás szinte tökéletesen képes közvetíteni az egyes zenék érzelmi töltetét.
Mégis hol és mivel kell kezdenünk, ha otthon mi is megfelelő körülmények között szeretnénk élvezni a kedvenc dalainkat?
Szerintem a legegyszerűbb módja és talán a legolcsóbb is egy audiophile fülhallgató a megfelelő forrással. Nem megfizethetetlen.
Egyes kínai gyártók a nagy fülhallgató márkák replikáit töredékárért vesztegetik. Nem feltétlenül kell kiadnunk ezer eurót egy jó fülesért. Persze vannak olyanok is, akiket fizikailag zavar.
De ne feledjük, hogy a fülhallgatón való zenehallgatást meg kell szokni, meg kell tanulni. Jó módszer erre, hogy mielőtt elalszunk este, lefekvéskor tegyük fel a fejünkre és úgy élvezzük egyszerűen a kedvenc zenéinket.
Itt jelenik meg igazán a sztereó hangzás. Egészen láthatóvá válhat számunkra a színpadkép, így a zene egy teljesen új dimenzióját tapasztalhatjuk. Mintha jelen lennénk a zene felvételekor. Természetesen a füles mellé fontos egy jó lejátszó és a fülhallgató erősítő is. Mert azok hozzák ki belőle igazán a maximumot.
Mit tehetnek azok, akiket valóban zavar a fejes?
Számukra is létezik egy ugyancsak egyszerű megoldás, mégpedig a számítógépük egy aktív multimédia-, vagy két stúdiómonitorral társítva. Nagyon jó árért, akár már száz euróért is hozzá lehet jutni a neten agyondicsért monitorpárokhoz. Viszont ott is fontos, hogy jó hangkártya legyen a forrás, ugyanis lényegében ez produkálja a hangot.
Léteznek külsőleg is csatlakoztatható USB hangkártyák, amit jó tudni. Mert a számítógépben található alapfelszereltség általában nem elegendő a minőségi zenehallgatáshoz. Már egy jobb minőségű hangkártyát is meglepően olcsón, úgy húsz euróért be lehet szerezni.
Az aktív stúdiómonitorok nagy előnye a kompaktságuk. A hangfalak testébe bele van építve az erősítő, tehát csak a számítógép hangkártyájához kell csatlakoztatnunk és már szólhat is a zene.
Mik egy jó hangrendszer technikai paraméterei? Csak egyszerűen…
Először is rendszerben kell gondolkodnunk. Pontosan tudnunk kell, hogy mit akarunk. Hiába veszünk egy ezer eurós lejátszót, mert turbózni szeretnénk a cuccunkat és rárakjuk az otthoni csettegőkre, nem fog annyival jobban szólni.
Ugyanis mindig a leggyengébb láncszem határozza meg egy hangrendszer minőségét.
Ha mondjuk az audiokábel a leggyengébb, akkor az fogja meghatározni a hang minőségét. Mert csak annyit hallunk belőle, amennyit az a kábel átenged. Sokan azt gondolják, hogy a kábel nem fontos, hogy valami kis vacak. De ez is hiba. Mindig nagyjából egyforma minőségű elemek összeillesztésére kellene törekednünk.
Fontos az akusztika is. Figyelembe kell vennünk, hogy mekkora helyünk van. Azaz ha kicsi a szoba, nem szabad bevinni oda egy nagy hangrendszert, mert valószínűleg nem fog szépen szólni.
Kis hely, kis hangrendszer. Nagy helyen már lehet nagyobb is.
De az sem jó például, ha rátoljuk a falra a nagy hangfalakat. Ugyanis ilyenkor állóhullámok keletkeznek, ami a terem akusztikája által generálódott mély hang. Ez viszont valójában nincs is jelen az adott zenében. Ilyenkor dünnyög a hangrendszer, és megszűnik a részletesség.
Fontos csökkenteni a hangok visszaverődését. A hang faltól falig verődik és mi nem a hangszóróból kiáramló hangot halljuk, hanem a falról visszaverődöttet.
Ha a hangszórót például íróasztalra tesszük, az is átveheti a rezgést és szintén rezonálhat, hangot adhat. Ilyenkor érdemes valami apróságot, akár egy „nyolccentes tuningot”, azaz 4 darab kétcentest bevetnünk. A négy sarka alá tehetjük, hogy elválasszuk az asztallaptól. Már ez is elég lehet ahhoz, hogy megfelelően csökkentse a rezonanciát.
Hogy foglalnád össze végül a jó zenehallgatás kulcsát?
Lényegében pár dolog kell csak hozzá: némi hallás, egy jó hangrendszer, a jó zene, na és persze figyelem.
