Fotók: Pixabay
Április végén az I Love ECO-csoport kezdeményezésére egy fórum indult a Facebookon az ivóvíz témájában, ahol bárki feltehette kérdéseit, amelyek foglalkoztatták. A karácsony előtti időszaktól sokakat megrendített a több csallóközi faluban tapasztalt atrazinszennyezés, és ugyan nem volt rendkívüli a veszély, ez nem jelenti azt, hogy a jövőben sem lehet. Egy több oldalú párbeszéd indult viszont a témában laikus polgárok, szakemberek, illetékesek között, erre kapcsolódik rá a mostani kezdeményezés is.
Az összefoglaló megjelent a Klikk Out 2018/05. számában.
Aki válaszol:
Ing. Krascsenits Zoltán vegyészmérnök, aki a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen szerezte mérnöki diplomáját analitikus kémia szakon, majd az egyetem nagyszombati kihelyezettségén lediplomázott mérnöki pedagógiából is. Dolgozott szakasszisztensként a Pozsonyi Közegészségügyi Hivatalban, majd osztályvezető-helyettes szakértőként a Vízgazdálkodási Kutatóintézetben, illetve radiokémiai analitikusként több vállalatnál.
Mi mint magánszemélyek, mit tehetünk, hogy óvjuk vizeinket, illetve számít-e egyáltalán a magánszemély hozzáállása?
Mindenképp fontos az egyének hozzáállása a vízvédelemhez. Mindenki sokat tehet ez ügyben. Első lépés, hogy meggondoljuk, mit öntünk ki a lefolyóba, illetve főleg faluhelyen hogyan és hova kerül a háztáji szennyvízgödör tartalma. Ezután el kell gondolkodni a természetben való viselkedésről. Nem járulunk-e hozzá a nem természetes anyagok vízbe jutásához. Fontos dolog a saját kutak fúrása is, mert ezekkel befolyásolhatjuk a talajvizek mozgását.
Ön szerint se felesleges erőfeszítés, hogy igyekszünk otthon szódabikarbóna, ecet és citromsav használatával megoldani a fürdőszoba és a lakás takarítását, illetve házi készítésű vagy csapolt, de biodegradábilis mosószereket használunk pont azért, hogy ne kerüljenek vegyszerek a vízbe?
Az igyekezet, hogy a vegyszeres tisztítószerek elkerülhetők legyenek, nagyon szép dolog. A cél az, hogy a termékben, amit felhasználnak, ne legyenek veszélyes anyagok, illetve az, hogy a gyártási folyamat, amely során a felhasznált anyagokat előállítják, ne legyen terhelő a környezet számára.
Találkoztam vele, hogy azt ajánlották, szódabikarbónát szórjanak a sütő belsejére, aztán ecettel lepermetezték/leöntötték, miközben nagy habzás játszódott le. A reakció eredménye víz, széndioxid és só, de ezeknek elenyésző a tisztító hatásuk, épp ezért tettem fel a kérdést magamnak, vajon mi az, ami tisztít? A válasz valószínűleg a pezsgés, mely során pillanatok alatt rengeteg széndioxid szabadul fel, és ez oldja fel az odaégett ételt.
Az a meggyőződésem, hogy nem kell ásványvizet vásárolni – és itt nemcsak a felesleges palackokra gondolok. Gyermekkorom óta úgy tudom, hogy szerencsések vagyunk, mivel jó minőségű ivóvizünk van, így bátran fogyasztom is (szűrővel ellátott kancsónk is van itthon). Jól teszem?
Máig a vezetékes vizet tartom biztonságosnak. Az ásványvizekkel nagyon sok só (oldott ásványi anyag) jut a szervezetbe, amelyek kiürülése a veséket terheli.
Ezenkívül több ásványvízben (az ásványi összetétel miatt) alfa- ill. béta sugárzó izotópok is találhatóak… Igaz, többségük határérték közeli, de vannak ásványvizek, amelyek túllépik ezt. Felesleges a szervezetet így terhelni.
Mennyire találja elfogadhatónak a fordított ozmózissal történő víztisztítást (pl. klórtartalom vagy rozsda csökkentéséhez), az így nyert víz minőségét, és emberi fogyasztásra való alkalmasságát? Létezik-e valamilyen alternatíva, amivel magánszemélyek is képesek befolyásolni a peszticidekkel, herbicidekkel való szennyezettség csökkentését az ivóvízben?
A fordított ozmózist egyáltalán nem találom helyes megoldásnak az ivóvíz módosítására. Azért nem ajánlom, mert ez beavatkozás a víz kémiájába. A klórtól nem kell félni, az a kiengedett csapvízből pár perc alatt elillan. Valójában már többnyire nem is klórt használnak, hanem klór-dioxidot, aminek se szaga, se színe.
Sokan azt hiszik, hogy amikor a kiengedett víz fehér színű, az a klórtól van, pedig az csak levegő. A klór vagy a klór-dioxid szükséges, hogy a víz mikrobiológiai szempontból biztonságos legyen.
Ha magasabb vastartalomról beszélünk, általában már ezt is megoldották a vízművek technológusai, aki pedig ettől mégis fél, azok számára akad erre szűrő. Amennyiben tényleg reális a rizikó, hogy a kút, amiből vizet nyernek, esetleg szennyezett lehet, akkor ajánlom vizsgálat elvégzését, és az eredménytől függően esetleg szénszűrő felszerelését.
Mi a véleménye a csapra szerelt víztisztítókról? A miénk 96 %-ban kiszűr a vezetékes vízből mindent, majd magnéziumot és meszet adagol vissza hozzá. Mindezt nagyon lassan teszi, így tartozik hozzá egy tartály is, amibe gyűjti a megtisztított vizet, és onnét folyik a poharunkba. Mi ezt isszuk, ezzel főzünk.
Az ilyen szűrőberendezéseket elutasítom, ugyanis az egy beavatkozás, amely után már senki sem vállalja a víz minőségét.
Felesleges kivonni a vízből minden anyagot (még a hasznosakat is) és utána dolomiton átvezetni, hogy újra kalciumot és magnéziumot nyerjen vissza. De ki biztosítja, hogy a tartályban lévő dolomit tényleg „tiszta”?
Mit gondol a szürke vízről? Érdemes egy ilyen rendszerbe invesztálni itt, a Csallóközben?
Érdekes dolognak tartom. Igaz, hogy ki kell építeni hozzá a vezetékeket, majd tényleg UV-val fertőtleníteni, de csakis WC-öblítésre szabad használni. Fontos betartani, hogy az újrahasznosított víz csakis kézmosásból származzon. A mosásból származó vízzel inkább nem manipulálnék, hiszen az vastagon tartalmaz mosószert, és vele együtt mikroorganizmusok tömkelegét. Érdekes vízhasznosítás, de inkább az esővíz felhasználását ajánlanám.
Azt szeretném tudni, ha érdekel a csapból folyó víz minősége Dunaszerdahelyen, ki szolgálhat nekem mint végső felhasználónak ilyen információval?
Az ivóvíz minőségét a vízművek laboratóriuma heti rendszerességgel végzi. A mintavételi helyek a mintázási terv alapján vannak kiválasztva, lehetőség szerint úgy, hogy a közösségi helyek (iskola, kultúrház, községi hivatal stb.) legyenek mintázva, aztán véletlenszerűen bekerülnek ebbe a háztartások is. Így a szolgáltató egy áttekintést kap a vezetékrendszerben folyó víz minőségéről. Általános és kémiai, illetve mikrobiológiai mutatókat figyelnek, kiugró minőségromláskor megteszik a szükséges lepéseket.
Mivel ezek az eredmények belső használatúak, de statisztikai adatbázisba is bekerülnek, így szerintem az információkérési jogszabályok értelmében valamilyen formában kiérhetők.
