Ahogy itt vannak a nagy melegek, úgy cseréljük le a vastag ruhadarabjainkat vékonyabbra és még vékonyabbra. Míg végül nem marad rajtunk semmi. Vagy csak épp valami. Szellős, lenge, könnyű darabok, melyek vagy a bordáig feszülnek – már, ha látszanak a bordáink –, vagy olyan lengék, hogy még az elnagyolt körvonalaink sem. A haj, a bőr, az óvatos szem környéki ráncok, a pozsgák, a pirosak, na, azok biztosan maradnak.
A ruháinkkal viszonylag könnyen vagyunk, nem igaz? Már megtanultuk, milyen pulcsiban a strandon, kesztyűben a fagyi, melltartóban a szex.
De magunkat hogy viseljük? Pontosabban, hogy hordjuk? Te hogy hordod magad? Hogy viseled a karod, az ujjaid, a tekinteted hová veted, a feneked hogyan kerekíted, a hónaljadat mennyire emeled?
Honnan veszed az ötleteket? A magazinok megmutatják neked a titkot, a vonzerőnövelő trükköket, a belső, lelki kiteljesedés, valamint a karrierépítés titkait. A ma oly népszerű motivációs videók pedig nyíltan kimondják, kendőzetlenül felfedik az egyetlen igaznak vélt, kizárólagos igazságot.
Tehát már tudod a titkot. Tudod, hogy mi az, tudod, hogy hogy készül(sz). Már csak cselekedned kell.
Kérdés az, hogy az esélytelen kezdők bizonytalanságával és a benned lévő, videókon, cikkeken edzett okostojás arroganciájával teszed, vagy egy olyan emberként, aki a kisujját és a karját is úgy emeli, a fejét is úgy fordítja, amikor és amerre éppen kell. Akinek minden porcikája egy egész, nincs különálló darabka, nincs kilógó vagy félkész, leesőben lévő alkatrész, csak egy rugalmas, de kemény egész, mégpedig: Te.
Sokan azt hiszik, hogy sok erővel, kitartó munkával és masszív akarással képesek lesznek magukat sejtről sejtre, darabkáról darabkára átlényegíteni, tuti(nak vélt) recept szerint átalakítani.
De mindeközben hol vagy Te? Aki már így is csoda vagy. Csak nem hiszed. Miért is nem hiszed?
Hidd el végre és bontsd ki magad! Ehhez pedig nem kell semmiféle viselet, semmiféle aktuális divat szerinti öltözék. Csak Te.
