(Roberto olvasónaplója)
Szándékosan nem „A magyar irodalom klasszikusait” írtam a címben, hiszen Tatay Sándort a legnagyobb jóindulattal sem sorolhatjuk ebbe a kategóriába. Ugyanakkor amolyan „vérátömlesztés” gyanánt, úgy éreztem, Jókai és Mikszáth magaslatai után egy könnyedebb műfajjal örvendeztetem meg kedves olvasóimat. Ez pedig nem más, mint az ifjúsági regény.
Tatay Sándor 1910-ben született egy kis hegyvidéki faluban, Bakonytamásiban.
Apja evangélikus lelkész volt. Gyermekéveit szülőfalujában töltötte, majd gimnáziumba Tatára, Pápára és Szarvasra járt. Ezután a Soproni Evangélikus Hittudományi karra iratkozott be, de pár év után tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán folytatta. Ifjúkorában sokat utazott kalandozásai során, sok európai nagyvárosban megfordult.
Az írás megjelent a Klikkout 2018/6. számában.
Az 1930-as évektől rendszeresen jelentek meg művei. 1944-től Badacsonyban élt, az írást 1954-től tekintette fő hivatásának. Az egyik legismertebb könyve a Kinizsi Pál című regény volt, amellyel már elismert író lett. Művei Badacsonyban születtek, de minden télen Budapesten tartózkodott.
Miért szeretem az ifjúsági regényeket? Talán mert az ember akkor a legőszintébb másokkal szemben, ha legbelül kicsit megmaradt gyereknek.
Emellett nagyszerű módja feleleveníteni a felhőtlen gyerekkor kalandjait, csínytevéseit, és a felnőtté válás buktatóit is. Legendás pl. A Pál utcai fiúk, de íme egy kevésbé ismert ifjúsági regény. Egy alkalommal Nyitrán vendégszerepelt a DAC, és a mérkőzés élménybeszámolójában ezt írtam:
„A stadion fölé magasodó nyitrai vár, a magyar történelem egy nemes szelete. Első ránézésre Tatay Sándor: Puskák és galambok c. regénye ugrik be róla. Az ódon épületet galambdúcnak nézem, talán itt is el vannak rejtve fegyverek…”
Tatay Sándor – Puskák és galambok
A Puskák és galambok csak egy Tatay Sándor számos ifjúsági regénye közül, melyben az író tatai gimnazista éveit idézi fel. 1960-ban jelent meg a Móra Ferenc könyvkiadó gondozásában. Egy évvel később Keleti Márton rendezésében megfilmesítették. A mű hat diák barátságáról szól. Nevük: Boda Ferkó, Simeon Tamás, Opál Berci, Mátis Zoli, Csuka Gyuri és Spitzer Marci.
Az 1919-ben kezdődő történet főszereplői kamasz fiúk, akik a Dunántúl egyik kisvárosában, Tatán éltek. A politikai helyzet zűrzavaros volt, melyből a srácok vajmi keveset fogtak fel. Kommunizmus, Tanácsköztársaság, politikai okból üldözöttek… Tulajdonképpen a mű még a trianoni békeszerződés előtt játszódik, de az ország területe már jelentősen megfogyatkozott.
„A kommunizmus azt jelenti, hogy apád elveszti az állását. Tamás apja elveszti a birtokát. Mindketten mehetünk kapálni vagy téglát hordani… Sem vagyonunk, sem életünk nem lesz biztonságban. Ebek harmincadjára kerül az ország, mert tudatlanok vezetik. Az erkölcs és a vallás helyébe az erőszak lép, a törvény helyébe a zűrzavar.” (részlet a könyvből)
Boda Ferkót politikai okokból eltanácsolták a gimnáziumból, pedig ő volt az osztály legjobb tanulója. A fiút kommunista érzelmű apja miatt csapták ki, aki kénytelen volt bujkálni. Öt barátja úgy gondolta, ez nem igazságos, ezért a segítségére siettek. Mátis Zoli ötletére pénzt gyűjtöttek. Könyveket adtak neki kölcsön, füzeteket vettek, és elhatározták, hogy Ferkóéknál együtt tanulnak. Egy közös titok is összekötötte őket: egy évvel korábban néhány puskát találtak az árokban, a hazatérő honvédek által eldobált hadfelszerelések között. A fegyvereket Ferkóék udvarán, egy galambházban rejtették el.
Később statárium lépett életbe, és a csendőrök mindenütt fegyverek után kutattak. Ezért a fiúknak el kell tüntetniük ezeket, mielőtt bajba kerülnek. Spitzerék pinceházába vitték a fegyvereket, ahol felfedeztek egy barlangot. Közben csaknem lebuktak, mivel pont arra járőröztek a csendőrök.
A fegyvereket egy kiszáradt kútba rejtették, ide galambokat is vittek magukkal. Ezek azonban kiszöktek, így rájöttek a fiúk, hogy létezik egy másik kijárata is a barlangnak. Létrán leereszkedtek a kútba, hogy körülnézzenek.
A barlang egyes részeit magukról nevezték el, csoportjuknak pedig a Tigris törzs nevet adták. Kiderült, hogy a barlang másik kijárata az áldozókő alatt van. Találtak egy nagy hordót is, amiről azt gondolták, puskaporral van tele.
Végül bebizonyosodott, hogy valójában boroshordó. Közben Kapusa tanár úr, magához hívatta Ferkót, és nyugtázta, hogy nem maradt le a tananyaggal. Elintézte azt is, hogy magántanárnál befejezhesse tanulmányait. A barlang egy ideig menedékül szolgált Ferkó apjának és két társának, akik eddig a szénégetőknél húzták meg magukat. Később egy bútorszállító kocsin, a fiúk segítségével elhagyták a várost, majd a tervek szerint hajón az országot is…
P.S.: „…az uraké a hatalom, a szegény embernek legalább esze legyen” (részlet a könyvből)
(Roberto)
