Ye! Ye? Ye… – Kanye West: ye albumkritika

ye. Mielőtt egy árva sort is leírnék Kanye West új lemezéről, vagy nekiállnék helyretenni az általa keltett, meglehetősen hullámzó érzéseimet, muszáj megállnom a No Mistakes egyik nem túl jelentős során, hogy aktívan tudomásul vegyem szövegének egy részét: it’s been a shaky-ass year. És hogy azt mondjam: valóban Kanye, valóban.

A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.

Szerző: Mohos Máté

A multimilliárdos rapper, producer, divattervező, vállalkozó, üzletember stb. élete ugyanis az utóbbi időben tényleg hullámvasúton volt: egy tömeges koncertlemondásokkal, pszichiátriai beutalókkal, Trump elnökkel való bratyizgatásokkal és az utóbbi idők egyik legszürreálisabb Twitter-tirádájával fémjelzett időszakot zár le (vagy szel keresztbe, nem tudom még) West nyolcadik studióalbuma, a ye, egy album, ami valószínűleg még normális hosszal, és csiszoltabb produkcióval is az utóbbi idők egyik legkontroverzálisabb korongja lett volna. Így pedig, hogy kábé félig készült el, főleg az.

ejszakai furdozes

Az album rövid, alig huszonnégy perces hossza itt pedig talán még többet levon az értékéből, mintha egy kevésbé ismert, kevésbé vitatott személyiségű előadó adott volna ki egy ilyen csetvás amplitúdójú “nagylemezt.” Ennek főleg az az oka, hogy Kanyétól kimondva-kimondatlanul az utóbbi időben mindenki azt várta, hogy normálisan megmagyarázzon pár dolgot, köztük azt, hogy miért lett olyan jóban a megannyiszor rasszistának bélyegzett, úgy objektívan is eléggé teszetosza Trump elnökkel, hogy miért gondolja úgy, hogy a feketék rabszolgasága Amerikában egy “választás” volt a részükről, illetve hogy mi az isten járt a fejében, amikor kiadta a ye-hez felvezető, zavaróan borzalmas (és igen, kimondom: a SZARÁSRÓL szóló) trackjét, a Lift Yourself-et.

Nyilvánvalóan Kanye Westnél a lemezkiadás előtti ciklikus nyilvános megőrülés egy bejáratott módszer. Már ki tudja, mennyi ideje megy végig a rapper a botrányhalom-nyilvános felháborodás-megasikeres lemezkiadás trifektáján, de talán ez az első alkalom, hogy elcsúszott az egyensúly. Kanye viselkedésén már régen is jókat lehetett rökönyözgetni, de az eddig főleg bulvár hülyeségekkel figyelmet keltő rapper sem merészkedett mondjuk odáig, hogy szembeköpje az afrikai-amerikai történelmet, vagy hogy egy olyan politikus mellett álljon ki, aki se a nácikat, se a Ku Klux Klan-t nem tudta csípőből elítélni. Ezen felül pedig fontos megjegyezni, hogy akármekkorákat balhézott Kanye a múltban, ezeket az eseteket közel tökéletes, stílusbontó albumokkal egyensúlyozta ki, amik után azért egy picit könnyebb volt megbocsátani. A ye megjelenéséhez vezető út viszont különösen durva atrocitásokat hozott, és maga a lemez sajnos nem éri el a mércét.

A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább