Fotók: Ugróczky István
A zenei irányzatokat felfedező utazásainkon megtudtuk azt, miért a blues a kék ördög zenéje, hogyan gyártottak italo discot anno Milánóban, melyik vicces rímsorból és lemezsikálásból keletkezett a hiphop, és mitől kaleidoszkopikus a trance zene. Most öltözzünk egy picit lengébben, vegyük fel napszemüvegeinket, és üljünk be az időutazó kapszulába, látogassunk el Nigéria fővárosába, Lagos-ba, és egy tripla bakelitlemezes válogatással ismerjünk meg egy stílust, melyet úgy hívnak boogie.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/06. számában.
A DJ-k és szelektorok egyre többször nyúlnak az előremutató elektronika helyett régi, 70-es, 80-as évekbeli ritka, ám minőségi diszkózenékhez, amelyeknek köszönhetően a korai disco-, funk- és boogie-korszak most a második fénykorát éli. Ahogy Galactic Jackson és a Moonbase Patel Disco srácok is teszik, olyan lemezeket húznak elő, melyeket szinte alig ismerünk, mégis, ha meghalljuk, azon nyomban táncra perdülünk és mondogatjuk felhúzott szemöldökkel:
Ez milyen csúcs zene, ismerem valahonnan!
Első hallomásra úgy gondoljuk, ez biztos valami Bud Spencer-filmből való zene, egy letűnt korból, ami most visszatérni látszik. Az elektronika rohamos fejlődése mélyre nyomta ezeket a lemezeket, de most a mélyre nyúló szelektorok előszedik nekünk, és újradefiniálják az értelmüket!
Miközben figyeltem kedvenceimet hasonló zenéket pörgetni, jegyzeteltem a számok címeit, megismertem a nigériai afrobeat kultúrát, Fela Kuti-val, Tony Allen zenéivel, továbbá William Onyeabor által az ottani disco zenét.
Ezen az úton jutottam én is olyan lemezekhez, melyeket kiemelt helyen tartok attól a naptól, hogy hozzám kerültek. Büszkén rakom fel minden hozzám látogatónak, újabban ezeket pörgetem a szabadtéri partykon is.
Az 1970-es évek végén a disco és a funk volt a hamisítatlan, külföldről beömlő újdonság, és éppúgy, mint Amerikában, egy olyan új generáció hangzása volt ez, amelyet a pénz, a stílus és a flörtölés kergetett túlbuzgó pszichedéliába.
Az ifjú előadók nem lelkesedtek sem az eddigi afrobeat-, afrorock- és afrocentrikus hangzásért, sem a gondolkodásért, így az 1970-es években elindult fiatal művészek és előadók új generációja hátat fordított az afrikai kultúra gyökereinek. A nigériai discozene is nagyon amerikai és európai hangzású akart lenni, úgy, hogy alatta temérdek letakart kincs lapult. Egy újfajta sztárság és hírnév kapcsolódott az 1980-as évek fényes, zamatos zenevilágához. A boogie, a klub DJ-k és a jelentősen feljavított hangtechnika kora.
A discozenéket az 1980-as évek elején szépen lassan felváltotta egy új stílus. A zenészek alkatrészeire szedték a discozenét, megtisztították, felújították, és csináltak belőle valami újat, melyet úgy hívunk, boogie. Az 1970-es évek kubai trapéznadrágjai, trapézujjú felsői kezdtek eltűnni, a helyükre karcsú ruhák, feltűrt ingujjak, nyakkendők, jumperek, bőrdzsekik, zsíros haj a táncokban pedig a Michael Jackson féle jellegzetes bólintás volt a jellemző.
A felvett zenék lemezen gyorsan kiszorították az élő zenekarokat a szapora tempóban bővülő Lagos diszkóiból és klubjaiból. Ezek voltak azok a helyek, ahol az amerikai és a helyi zene egyvelege szólt egész éjjel. Így ismerte meg a nagyvilág a nigériai boogie-pop zenét.
Az olajbiznisz beomlása, a demokrácia visszaállítása és a sorozatos katonai diktatúrák bukása után a 80-as évek elején Nigéria gazdaságát a hangfelvételipar kezdte fellendíteni, mivel számtalan fiatal művész és csoport érte el a főváros és a szomszédos városok rádióit, táncparkettjeit. A stúdiók ontották a felvételeket, valóságos zenei Kánaán vált Lagos-ból. Ennek köszönhetően egyre nagyobb nyomás nehezedett a nigériai zenészekre, hiszen az amerikai és brit hangstúdiók szerették volna bekebelezni és magukénak tudni a felvételeket, annak ellenére, hogy Lagos rendelkezett a legjobb stúdiókkal Nyugat-Afrikában.
A brit Soundway Records által kiadott tripla bakelitlemez (Doing It in Lagos: Boogie, Pop & Disco in 1980’s Nigeria) ritka és szinte elérhetetlen zeneszámot mutat be a nigériai popzene és az 1980-as évek elején álló klubkultúra csúcsos és pásztázó világából.
A gyűjtemény legkorábbi darabjai határozottan az 1979-es és 1980-as mély diszkóhangzásban gyökereznek, mely átformálódott a boogie és a pop műfajába, amely leginkább meghatározza az 1982-84-es éveket: a magashangú férfi vokálok, szintetizátorok, slap-basszus, taps és éles hangsúlyok a groove-on. A lagosi boogie-hajót maroknyi legendás producer kormányozta (Jake Sollo, Lemmy Jackson, Tony Essien, Odion Iruoje), akik keverték az új generációs férfi és női énekeket és egy új formában mutatták be azokat.
A lemez különlegessége, hogy olyan albumokból kiválasztott zenék kerültek rá, melyek – ha egyáltalán, akkor – külön-külön vásárolhatók csak meg az interneten, darabjuk 3-400 eurót is kóstálhat.
Egy olyan, gondosan összeválogatott szelekció, mely a legforróbb nyári tánczene, amit valaha hallottam, és szerintem nagyon jó képet ad az akkori boogie-kultúráról.
A Spotify zenecsatornának köszönhetően a zenék digitális formátumban is elérhetővé váltak. Ezek az albumról a személyes kedvenceim, melyeket az elkövetkezendő pár évben biztosan játszani fogok, szövegeit fejből fújom és ajánlanám első körben:
Hotline – Fellas Doing It In Lagos
Steve Monte – Only You
Peter Abdul – Don`t You Know
Ofege – Burning Jungle
A zenék hallatán garantáltan a lábadban marad a boogie!
Az eddigi epizódok:
Techno, az underground tánczene / / Tóth Dénes: A technóban nincs semmi kényszeredettség
GRIME // Soldierr és Lazy Junior: “A grime újra divatba hozta a minőségi rímeket!”
A lelket utaztató zenevonat // Interjú a dunaszerdahelyi GrooveTrainnel
Blues, a kék ördög zenéje // The Butchers: Ez az igazán nekünk való dallamvilág!
Ezthallgasdmegë: A mennyei dub // “Finom rezgéssel tápláljuk szétzilált és összezavart fogyasztói lelkünket”
Szabadság, spontaneitás és hihetetlen mértékű kreativitás (Interjú) // A százéves jazz
A heavy metal hajnala // Koppány és Csonga Erni válaszol
Íme a hiphop // Dreeko és Zirig Árpi, illetve párkányiak válaszolnak (Ankét)
